Ha már úgy is kikerült a már alapműnek számító Haláli hullák hajnala, akkor már mellé teszem ezt a másik zombis paródia filmet is.
Pláne, hogy alig múlt el Mindenszentek, illetve Halloween.
Ez a 2003-as alkotás a Spierig testvérek munkája – ha valakinek ismerősen csengene a nevük, az azért lehetséges mivel ők rendezték a Daybreakerst is.
Ez az ausztrál horror vígjáték a Hullajót idézte fel bennem, illetve a Haláli hullák hajnalát, meg a Fekete bárány is felrémlett egy pillanatra, de el kell ismerni, hogy újzélandi társaitól azért elmarad.
Vannak remek pillanatai, de azért a minőségi különbségek könnyedén láthatóak.

Zombik, ufók, van itt minden.

El kell ismerni, hogy annak ellenére mennyi pénzből készült, a Spierig- bratyók egészen tűrhető kis mozit vagdostak össze. Ennek persze minden kisebb és nagyobb jele meglátszik, de mindettől függetlenül egy sokszor ugyan fárasztó, de mégis sajátosan szórakoztató lett a végeredmény.
A történet – most kivételesen nem olyan egyszerű – nem idomul a megszokott zombis őrültségek sémáihoz. Legalábbis nem olyan nagyon…
Végső soron inkább egy zavaró kutyuléknak nevezném, mint egybe-és összefüggő történetnek.
Van ebben annyi hülyeség, amennyi elég lenne még két másik filmre is.

Helyszínünk Berkeley, egy ausztrál kisváros, ahol békésen élik az emberek mindennapi, talán kissé hétköznapi életüket. Egyszerű népekről lévén szó, nem is zavartatják magukat, amikor meteoreső zuhog a fejükre, hanyag közönnyel az évszakra jellemző, megszokott eseménynek vélik.
A főhősnőnk éppen visszatér a városkába a szülei halála okán, ám számos rossz emlék fűzi őt ide.
Egy szépségkirálynő választás nyomasztó emléke visszhangzik benne… :D
Ezalatt a zombik is elkezdenek megjelenni és sajátos módszerükkel szaporodni, köszönhetően az űrből érkező szikladaraboknak.

Érdemes megfigyelni a szörnyetegek hangképzését… az oroszlánordítástól a disznóröfögésig hallhatunk mindent.
Ahogy azt kell, megkezdődik a túlélő show, a szereplők összegyűlnek egy szuperparaszt házában.
Ez az általam szuperparasztnak titulált figura teljes mértékben rászolgált a nevére – egyébként az egyik legpoénosabb karakter a filmben – ugyanis hátborzongatóan fegyvermániás, jéghideg a faszi, a mátrix összes szereplőjét megszégyenítő mozgáskultúrája van, és található még egy atom biztos bunker is a háza alatt.
A csapatot még egy szerelmes pár gazdagítja, továbbá két rendőr. Ez a két zsaru se semmi, főleg a férfi. Amellett, hogy valami hihetetlenül sokat trágárkodik, a második legpoénosabb szereplőről beszélhetünk. A többiek csak úgy vannak…
Ahogy az lenni szokott, egymást se igazán bírják – előkerülnek a régi sérelmek (szépségverseny), illetve a két rendőr sem bír magával a fegyverviselés terén.

A történet óvatosan halad, folyton folyvást újabb kanyarokat vetve, mindig valami újdonsággal gazdagítva – és összekavarva – a képet. Kiderül, hogy itt bizony még földönkívüliek is érintettek az ügyben, a szuperparaszt is többet tud annál, amit elmond (zombi halas horgászás? :D), az élőholtak se igazán fogynak el. Kénytelenek hát megindulni és megkeresni a kijutás módját.
Itt már belebotolhatunk az összes klisébe, ami az ilyen marhaságokban előfordulhat.
A „Mi vagyunk a Kiválasztottak!” – tól, egészen a mókásabbnál mókásabb zombi ölésekig.
Ám valószínű, hogy a legnagyobb a film elején bemutatott kormányzáras gyilok… :D

Ilyen mozi nincsen sok, azt meg kell hagyni.
Hatalmas mixe ez a horror paródiáknak, meg van benne minden, ami csak kellhet, de mégis elég lapos alkotás sikeredett belőle.
Nem mutat túl sok újat, de azért egy-két poénja azért odavág. Az előbb említett kormányzárral kettévágott zombi, vagy a tripla shotgun ötlete, a szuperparaszt (akinek a neve egyébként Marion) minden megmozdulása vicces, gyakorlatilag folyamatosan poén a karakter. Még seggpucéran is előránt valahonnan egy-egy stukkert… :D

Már a film kezdetétől sokkolják a nézőket azzal a hihetetlenül nem illő és nagyon röhejes zenével, ami kísérőül szolgál a mozgóképeknek. Önmagában nevetésre ingerelnek a zeneszámok is.
Ebben is a Hullajót idézi…
Arról nem beszélve, hogy olyan dumák hangzanak el a filmben, amik azért pályázhatnak aranyköpés jogcímre:

„Még sosem láttam ilyesmit! Egyszer láttam egy kurva nagy ananászt, de ilyet még nem basztam!”

Trágárnak trágár, de nagyjából körvonalazza, mekkora ökörségről van szó. Megéri megnézni…