Az összeszokott filmes páros eddig olyan mozikat hozott össze a nézőközönség számára, mint a borzalmas Cowboyok és űrlények, Transformers 2., a remek Star Trek reboot, a Mission Impossible III,
A sziget, vagy a Zorró legendája. De még a Xena és a Herkules sorozatokban is benne volt a kezük!
De ők készítették a hamarosan esedékes Star Trek folytatást, a Csodálatos pókember folytatást és Tom Cruise új sci-fi-jét is, az All You Need is Kill-t, ami majd jövőre lát napvilágot.

Egyértelműen érezhető a hatalmas hátraarc, hiszen az eddig akció és látványorientált mozik után, most egy érzelmes, drámai produkcióra vetemedtek. Ez pedig számukra ismeretlen terep, ezért is lett olyan gyenge az egyébként egész érdekesnek (bár mint ha láttam már volna ilyet) mondható sztorival bíró alkotás.

A főszerepre, az általuk kedvelt Chris Pine-t szerződtették, aki szépen megállta a helyét az apja kegyeiért küszködő gyerek szerepében, aki felnőve gyűlölni kezdte a szülőjét.
Annak halálhírére hazautazik, ami nem kevés feszültséggel jár. Eleve ritkán járt haza a rossz emlékek és szeretett, s egyben utált apja miatt.
Emiatt anyjával (Michelle Pfeiffer) is megromlott a kapcsolata. Az apa halála azonban nem várt eseményeket indított útjára. Az apa utolsó kívánsága az, hogy fia juttasson el egy pénzzel teli neszesszert egy nőnek és annak fiának. Az anya (Elizabeth Banks) egykori alkoholista, aki egyedül neveli problémás gyermekét. Élete küszködés és ráadásul az apafigura hiánya kínozza, aki elhagyta 8 éves korában. A dráma azonban abból fakad, hogy ez az apa közös.

Sam (Pine) rádöbben, hogy az apja titkos életet élt és hogy mindennek ez volt az oka.
Azért nem tudta őt szeretni, mert másik család után vágyódott. Ez komoly vívódást eredményez benne, de képtelen nem közeledni a féltestvéréhez és az unokaöccséhez, akiben saját magát véli felfedezni.
Ez már önmagában nem kevés, de még az üzleti életben (barter szakember) is komoly gondjai akadnak. Tervei ellenére marad pár napot a régi családi házban és a testvér utáni nyomozással tölti az időt, majd tapogatózóan összeismerkednek. A kisfiúval is összehaverkodik.
Nagyon jól kijönnek egymással, de a titok végül (jó sokára) kipattan és mindenki megharagszik mindenkire.
A dolgok látszólag teljesen és javíthatatlanul tönkre mennek, de aztán megkapjuk a jócskán szájba rágós mondanivalót. Miszerint: A legfontosabb a család.
A testvérek egymásra találnak, a hazug otthon megkapja az újrakezdés lehetőségét.
A szereplők végre igazi családot alapíthatnak és az apa hiánya, a közös múlt összehozza őket.

A film nagyon sablonos, minden téren, szóval a készítőpáros átmentette eddigi munkásságát ebbe a produkcióba is. Sajnálatos módon a dráma gyengén kivitelezett, bár legalább a főszereplő páros (Banks-Pine) remekül dolgozik együtt és el tudják adni a figurájukat – ez inkább Banks-re vonatkozik.
Pine haloványabb, a vívódást nem sikerül hitelesen alakítania, annyira azért nem jó.
Azonban a történet sem lett jól kiaknázva, hatástalan, témája és műfaja ellenére, nem tudja meghatni a nézőt. Vagy legalább is, nem nagyon. Unottságot eredményez, nincs benne semmi frissesség, mi több, szürke az egész. Nem izzik a feszültségtől, pedig a történet indokolná.
Egy szóval, az alkotás gyenge, eléggé gyenge. Nézhetetlennek nem nézhetetlen, de nem is egy sikerült darab. Aki csak blockbustereket tud írni – ráadásul azok közül is főleg gyengéket – az ne próbálkozzon a komoly, drámai filmek világával. Maradtak volna a kaptafánál.