Az Utolsó Csavar (Trouble With the Curve)

Robert Lorenz – e mozi rendezője – kilépett a nagy rendező, Clint Eastwood árnyékából, ha fogalmazhatunk így. Számos projekten dolgozott együtt Eastwooddal, és úgy fest el is lesett pár fogást a mestertől.
A stílusában Eastwoodra hajazó, de mégis önálló alkotás egy igazán remek darab, aminek erősen ajánlott a megtekintése.

Lorenz fogta Randy Brown legeslegelső forgatókönyvét és kihozta belőle a maximumot. Maga a sztori nem egy nagy varázslat, hasonlót láttunk már, de a színészek egyedivé teszik. Eastwood mellett megjelenik Amy Adams, Justin Timberlake, (aki határozottan fejlődőképes) Matthew Lillard, Robert Patrick és John Goodman.
De még az öreg Clint fia is, Scott.

Eastwood utoljára 2008-ban színészkedett, most Lorenz kedvéért elvállalta a főszerepet és egészen kiváló teljesítményt nyújt. A nyolcvanadik életévén túl is a kisujjában van a szakma, remekül formálja meg az öregedő játékos megfigyelőt, aki viszont még mindig kemény legény.
Egész életében baseball játékosokat figyelt egy profi klub számára, a legelismertebb név a szakmában, de az öregség őt sem kíméli. A klub a nyugdíjazásának gondolatával játszik, míg a modern módszerek kezdik kiszorítani a maga fajta régi motorosokat. A látása is megromlott, ami viszont nagyon fontos a munkájához. Három hónappal a szerződése lejárta előtt a klub elküldi, hogy megnézzen egy fiatal tehetséget, eközben a háta mögött is intézkednek, mert kora és régimódisága miatt nem bíznak benne. Útra kel, ám romló állapota miatt az aggódó kolléga és barát (Goodman) ráveszi a lányát, (Adams) hogy kísérje el apját. Kettejük kapcsolata, mely egyébként a film központi témája, eléggé feszült.
Apja mindenhová magával cipelte a lányát, amikor az kicsi volt. A gyerek baseball lelátókon, gyorséttermekben és kocsmákban nőtt fel. Aztán az apja rábízta egy rokonra, később pedig a tanulmányai miatt nem találkozhatott az apjával. Felnőve sikeres ügyvéddé vált, de a múlt sérelmeit még mindig magában dédelgeti és ezek a sebek felszakadnak, amikor ismét apja mellé kerül, és meccsről meccsre járnak, mint a régi időkben.
Szép és szomorú pillanatok váltakoznak, a lány feszegeti zárkózott, makacs apja páncélját, az apa pedig igyekszik elszigetelni magát, de a lánya legalább olyan makacs, mint ő. Aztán persze feszült kapcsolatuk egy olyan beszélgetésbe torkollik, melyben mindent tisztázni tudnak. Megnyílnak egymásnak és olyan dolgokat is elmondanak a másiknak, amiről az eddig nem tudhatott.
Ezáltal teljesen más megvilágításba kerülnek a múlt történései.

Adams és Eastwood remekül játszik együtt, nagyon egymásra hangoltak, elképesztően jó teljesítményt nyújtanak. Lényegében a készítők egy olyan filmet prezentáltak, ami ugyan nem nélkülözi a drámát, a kemény fordulatokat, feszült helyzeteket, de azért mégsem olyan borongós. Inkább kellemesnek nevezhetnénk a hangulatát, ami szinte végig egyenletes, nem az a nagyon megríkatós fajta. Egy szép film, aminek remek keretet ad a sport, annak sajátosságai. A meccsek jó helyszínnel szolgálnak a fontosabb beszélgetésekhez. Felidézik a két szereplő múltját, melybe gyakorlatilag nem is látunk bele, mivel inkább csak megemlítik.
Az elmondásuk alapján vázolódnak fel a történtek, a lényeg a jelen, az apa és a gyerek alakuló kapcsolata. Persze nem elhanyagolható a sport jelenléte sem, mert végső soron az tartja össze az alkotást, így kerül a képbe Timberlake is, aki egykori játékosként és főszereplőnk felfedezettjeként, most szintén megfigyelőként dolgozik. Utazásuk során ő is a kettőshöz csapódik, Adamsszel érzelmi szálak is szövődnek, miközben végig asszisztálja a csonka család kapcsolatának megváltozását.
Lorenz remekül válogatta össze a színészgárdát, majd kiválóan helyezte el őket a történetben.
Egyszerűen hagyta őket kibontakozni és ez kifizetődött. Az eredmény, egy nem páratlan, de igazán jól sikerült alkotás, ami ideális alap lehet a direktori karrier felépítéséhez.

8

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről