A film által egy kegyetlen képet kapunk az üzleti gazdaság valóságos működéséről, amely a 2008-as, világgazdasági válság idejében, annak kezdetén játszódik. A létszámleépítés váratlan, sanyargató, viharos, és olykor értelmetlen eseményébe csöppenhetünk bele. Ahogyan azt már többször is láthattuk korábbi más produkciókban, egy nagyobb teremben küzd a vállalat sikeréért több beosztott, akik néha nem is tudják, igazából mi is folyik a „kulisszák” mögött. A kockázat menedzsmentnél dolgozó Eric Dale (Stanley Tucci), az egyik legbefolyásosabb, befektetésekkel foglalkozó bank beosztottja, aki egy igen érdekes munkába kezdett bele, de sajnos félbe kell hagynia, mivel a létszámleépítések következtében mindenét hátrahagyva el kell búcsúznia állásától, több kollégájával egyetemben. „Értékeljük az aggodalmát” – hangzik el a tipikus, számomra idegesítő válasz, amikor Eric megemlíti aktuális munkájának befejezetlenségét. Ekkor még a publikum nem is sejti, milyen nagy és váratlan esemény előtt áll a vállalat. Az elbocsátott üzletember, társának, Peter Sullivan-nek (Zachary Quinto) a kezébe adja azt a pendrive-ot, amely a be nem fejezett számításokat, adatokat tartalmazza.

A cselekmény gyakorlatilag 24 óra alatt játszódik le. Azt gondolnánk, unalmasan telik majd a filmnek mind a 107 perce, ugyanakkor véleményem szerint ez nem igaz, a sztori kiváltképpen fent tudja tartani a nézők érdeklődését. A produkció a "thriller" kategóriába sorolható, amely mégsem hordozza magában a műfaj szokásos elemeit, azonban folyamatos feszültséget áraszt a történet. Lassabban követik egymást az események, mégis érdekes helyzetekbe kerülünk. A rakétatudós matekzseni, Peter Sullivan megfejti a kódokat, az adatokat, rájön, hogy cégük nagy veszélyben van, komoly veszteséget halmoztak fel. A válságstáb egész éjszaka ezzel a komoly feladattal próbál megbirkózni. Sok neves színész is játszik a produkcióban, Demi Moore, Simon Baker, Paul Bettany, valamint Kevin Spacey parádésan alakítja karakterét, vérbeli vezetőkként, üzletemberekként jelennek meg. Már talán önmagában garancia a szórakozásra ez az erős névsor, ráadásul a színészek kevesebb gázsiért segédkeztek a film elkészítésében. A produkció több groteszk elemet is tartalmaz, amelyek ötletesen lettek kidolgozva, a válságosnak tűnő helyzetben több humoros cselekmény adódik. A fergeteges színészi alakulatból nem hiányozhat a cég ügyvezetője, tulajdonosa, az Oscar-díjas Jeremy Irons alakítása sem, aki egy szívtelen, sikert hajszoló személy bőrébe bújik. Azért, hogy megmentse a vállalatot, bárki mást képes eltaposni. A megoldást már összeállította a csapat, a kérdés már csak az, hogy sikerül-e kilábalni a krízisből.

Hajnalban még különlegesebb, varázslatosabb a város képe, az éjszakai fények beragyogják egész New York-ot. A film tökéletes mutatja be az üzleti szférát, és annak viszontagságait. Az erkölcs, a helyes cselekedet felülíródik a pénz, a siker, a szónoklatok, a vezetői érvek által. Kemény világban élünk – ezt sugallja a történet. Az egész mű leginkább a nagyvállalat falain belül játszódik, nem tartalmaz szokásos tőzsdei effekteket, sem híradós bevágásokat, de még a gazdasági központok nyüzsgő életformáját tartalmazó jeleneteit sem. Nem foglalkozik a személyes drámákkal. A produkció témája hasonlít a korábbi, Brókerarcok, vagy a Tőzsdecápák című filmre, azzal a különbséggel, hogy itt a kész tények tudatában követhetjük az eseményeket.

A film rendezője, forgatókönyvírója, J. C. Chandor nevét nem igazán ismerhettük eddig, ugyanakkor kiváló mozit varázsolt a vászonra, nem is volt meglepetés az, hogy Oscar-díj jelölést is kapott 2012-ben, a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Az üzleti életben kevésbé jártas, laikus néző is megérti azokat a szakkifejezéseket, amelyek elhangoznak a történetben, a film szereplői egyszerűen értetik meg egymással a helyzet alakulását.