A stílszerűen, Év vége, címet kapó epizóddal vonult téli szünetre a sorozat és úgy is hagyták abba, hogy az érdekfeszítő legyen.
Visszatértünk kicsit a szigeten történtekre és a családdal is foglalkoztunk és eljött a pillanat, amikor főhősünknek nevet adtak.

Elkészült a következő adag Liga.
A lemaradásom ugyan elég tetemes, hála a dupla epizódoknak, de igyekszem majd a lehető leggyorsabban lefordítani a részeket.
Kellemes ünnepeket és köszönöm a türelmet!
Hozzájutni a szokott helyeken...

Ez első hosszabb és összefüggőbb eseményszálnak lehettünk tanúi az előző és a mostani epizódban. Oliver összeakadt egy potenciális bajtárssal, aki akár szerelmi téren is némi biztonságot adhat neki. Összességében elmondható, hogy az egész epizód középpontjában a szerelem állt.

Eljött az ünnepi időszak és ez általában a Sorozatportál tartalmaiban is meg szokott mutatkozni. Idei első témába vágó kritikánk az alábbi filmről készült. Részben azért, hogy megemlékezzünk a nem rég elhunyt Patrick Swayze-ről, kinek ez volt utolsó szerepei egyike. Másrészt pedig, mert ez egy karácsonyi film, annak minden jellemzőjével.
A szívmelengető tulajdonságaival és bugyutaságával egyetemben.

Elérkezett a várva várt pillanat. Pontot tettünk egy eléggé felemás évad végére. A krónikához hozzá tartozik, hogy a szezon kiválóan kezdett, nagyon jó irányt vettek az események, aztán szépen lassan romlott a színvonal. Sajnos több ponton is kisiklott a sztori, amit arra tudok visszavezetni, hogy az írók nem elég tökösek ahhoz, hogy valami igazán drámai lépést tegyenek meg. Tényleg nem azok.

Kissé csalódott vagyok a mostani epizóddal kapcsolatban. A korábban elolvasott tartalom alapján azt gondoltam, hogy nem akármilyen humor adagot kapunk. Aztán azzal kellett szembesülnöm, hogy talán az évad leggyengébb részét volt szerencsém megnézni.

Pont az előző írásomban fejtettem ki abbéli véleményemet, hogy mennyire furának tartom, hogy a misztikus vonalat elhanyagolták. Erre egy olyan epizód következik, aminek ez áll a középpontjában és új megvilágításba helyezi az egész szériát. Ezért el kell ismernem, hogy ez a sztori remekül halad és teljes mértékben kielégít minden igényt. Egyedül azt nem tudom, hogy mindebből mit hoznak ki a végére, ami egyre csak közelít és az idő egyre kevesebb, hogy ezt a számtalan egymástól elütő szálat összehozzák, és az egységet alkothasson.

Ez volt az utolsó előtti része az évadnak. A következő már a finálé lesz. Kvázi ez volt a nagy szezonzáró felvezetője. Az elmúlt években mindig ekkor volt a tetőpont, kiteljesedett a sztori, tűkön ülve vártuk a folytatást. Ha csak ezt a részt nézzük én bizony egy kicsit se várom a jövő hetet. Egyszerűen hallatlan, hogy mennyire rossz irányba ment el az évad.

Hosszabb szünet után tért vissza a záró évadát taposó veterán kedvenc. Tulajdonképpen egy egyszerű részt kaptunk, de nekem mégis tetszett. Ezúttal a színészek is odatették magukat, hogy a Fringe-re mindig jellemző különleges atmoszférát átadják.

A poénkodós 8x08 után most egészen más vizekre eveztünk. Egy jóval keményebb epizód következett, amely a maga nemében is nem sikerült rosszul. Kicsit tipikus volt, de mégis élvezetes. Egy régi vadász cimbora összecsapása egy másik meghatározó karakterrel. Jól hangzik, nem?

Kissé lemaradtam, de végre jutott időm megnézni az epizódot, ami igazából az első igazán „lazább” rész volt. Egy kicsit visszavettek az iramból, gyengébb volt a két héttel ezelőtti produkció. Ennek hátterében az állt, hogy inkább a főhős lelki folyamatainak mélyebb megismerését tűzték ki célul.
Ez pedig nem volt annyira izgalmas, de ha őszinték vagyunk, a hatása is elmaradt.
Voltak már eddig is drámaibb epizódok ennél.

Méltánytalanul keveset foglalkoztunk eddig animékkel a Sorozatportálon. Pedig ez egy remek műfaj, a japánok nagyon értik a dolgukat. Időről időre feltűnik egy-két gyöngyszem, amelyet vétek lenne kihagyni a stílus szerelmeseinek. Ez a 2012-es 12 részes animációs sorozat is ebbe a kategóriába tartozik. Nem véres, nem brutális, nem is túl bonyolult, de mégis oda tud szögezni a monitor elé. A Dusk Maiden of Amnesia egy ízig vérig szerelmes történet némi misztikummal vegyítve.

A feléhez érkezett ez a remek évad. Külön dicséret, hogy idénre nem csak az epizódszám emelkedett, de a színvonal is. A történések már nem egy helyben pattognak, hanem táncot járva rohanják körbe ezt az elfuserált világot. A szezon nagyon jó, a hangulat kimagasló. Mégis maradt némi hiányérzetem az epizód után.

Az évad felénél járva egyre inkább tisztul a kép.
Az eddigi elégedetlenkedésem jogtalannak bizonyult, kár volt aggódnom.
A széria készítői kézben tartják a munkájukat, ez biztos.
Persze még mindig akadnak homályos foltok az összképben, – ami még most sem átlátható – de azért határozottabb a történet kontúrja.

Az előző rész egészen új irányba terelte az évadot. A mostani gyakorlatilag legyalult mindent, amit az első néhány epizódban felépítettek. Nem gondolnám, hogy nagyon célravezető lehet ez a történetvezetés. A kezdeti lelkesedés a szezon közepén egyre inkább lejtmenetbe csapott át, odáig jutva, hogy talán az egyik leggyengébb évaddá kell minősíteni a látottakat.