Még régebben az elmegyógyintézetes részben tűnt fel először Martin, aki anno neves vadász volt, mára azonban kis túlzással idegronccsá vált. Úgy hozta az élet, hogy kiengedték a diliházból és mivel szegény pára semmi máshoz nem ért, visszaállt vadásznak. Sam feladattal látta el, méghozzá Benny megfigyelésével.

Itt megjegyzem, hogy kicsit fura, hogy ekkora feneket kerítenek egyetlen vámpírnak. Korábban is volt már olyan, hogy valamilyen földöntúli lény segítette hőseinket, mégsem gőzölt be egyikük se utána. Oké, voltaképp reváns lehet ez Amyért, akit Dean legyilkolt és elhallgatta öccse elől.

Szóval Sam nagyon nincs kibékülve Bennyvel. A néző se nagyon tudja az elején, hogy kinek higgyen. A városkában, ahol a férfi új életet akar kezdeni egyértelműen egy vámpír gyilkolássza a derék polgárokat. Logikus lenne a feltételezés, hogy újdonsült mellékszereplőnk műve minden. Dean azonban sziklaszilárdan kiáll pártfogoltja mellett, Sam realista marad, az elborult elméjű Martint pedig csak a vadászat hajtja.

A testvérek megoldhatatlannak tűnő konfliktusba keverednek egymással. Valószínűleg erre volt jó az epizód ténylegesen.

Aztán ott vannak Sam igen „hasznos” visszaemlékezései Ameliával kapcsolatban. A helyzet mit sem változott. Teljesen felesleges képsorok, tök lényegtelen mondanivalóval. Olyan dolgokat húznak az alkotók már hosszú idő óta, ami elmondható lenne másfél percben. Nem értem miért van szükség ezekre a képkockákra. Egyetlen dologra jók: kizökkentik a nézőt a sztoriból, ezzel csökkentve a színvonalat.

A Bennys szál szépen kibontakozik, voltaképpen közelebb kerül a nézőhöz a férfi. Martin viszont a rövidebbet húzza, megpecsételi saját sorsát. A végén még Amelia is felbukkan, hurrá!

Összességében az apró zavaró tényezők ellenére egy komoly hangvételű és élvezetes részt láthattunk. A színvonal még mindig messze van a jótól, sajnos.