1993-ban Adrian Lyne rendező (Hűtlen, Jákob lajtorjája, Végzetes vonzerő, 9 és fél hét, Flashdance) nagy dobásra készült, hiszen Jack Engelhard kőkemény témájú könyvét elővéve, megpróbált az eddigi alkotásaihoz mérhető produkcióval előrukkolni. Ez nem igazán jött neki össze, sőt – érzésem szerint túlzó módon – 7 Arany Málna jelölést is kapott, amiből hármat el is nyert.
És ugyan ez a mozi nem vált klasszikussá, de valamiképp mégis az. Furcsa kettősség jellemzi ezt a filmet, hiszen egyfelől nagyon is érezhető, hogy nem használták ki a benne megbúvó lehetőségeket, másfelől viszont
– meggyőződésem, hogy a történet miatt – mégis mindenki hallott róla, szeretik és emlékeznek rá.
A Flashdance népszerűségével nem versenyezhet ugyan, de akkor is egy olyan alkotásról van szó, amiről csak kevesen nem tudnak.
El kell ismerni, maga a mozi nem lett olyan jó, mint azt feltételezhetnénk róla, (én is jobbra emlékeztem) de azért ott van a köztudatban és nem is igazán fog onnan kikopni.

A rendezésben nincsen semmi különös, egyértelműen nem Lyne legjobb alkotása, a forgatókönyv sem lett varázslatos, mint adaptáció sem tartozik a jobbak közé, de még a három főbb színész sem nyújtja a legjobbját. Ebből az következik, hogy egyedül a sztori az, ami említésre, illetve kiemelésre méltó.
Ez sajnos így is van, de azt is le kell szögezni, hogy ez a film egyáltalán nem Arany Málna szint.

Főszerepben Demi Moore és Woody Harrelson, akik nem működnek jól együtt, külön-külön mindketten jók, de együtt nem megy nekik. Igazából a szenvedély hiányzik mindenki játékából, de főleg az övékből, hiszen kettejüknek kellene eljátszani azt a feszültséget, amit Robert Redford karaktere kelt köztük.
Párosuk erőtlen, nem szikrázik köztük le levegő, szerelmük sem tűnik valódinak, ahogy a veszekedés és fokozatos elhidegülésük is hatástalan.

A fiatal házaspár nagy boldogságban éli az életét, igyekeznek megalapozni a családjuk jövőjét, amikor is anyagi mélypontra jutnak és a veszély nagyon is valóságos, hogy a bank kisemmizi őket.
Végső elkeseredésükben Las Vegasba utaznak, hogy annyi pénzt nyerjenek össze, amennyiből egyenesbe jöhetnek. Persze a pénzt elveszítik és az nagy helyzet, hogy nem sikerült szimpátiát ébreszteni a szereplők iránt, – legalább is ekkor nem – hiszen nagyon bután viselkednek.
Mindent elvesztettek ugyan, de felfigyel rájuk, pontosabban Moore figurájára, Dianára, egy ott játszogató milliomos, Gage (Redford) és előáll azzal a bizonyos címadó ajánlattal.

Egy millió dollárt ad nekik, ha egy éjszakát eltölthet a nővel.

A páros eleinte elzárkózik ettől, de aztán megegyeznek, hogy ez csupán a szexről szól, a pénzre viszont szükségük van.
Ám a következményeket nem mérték fel rendesen és a későbbi bonyodalmak ebből származnak. Létrejön az egyesség, de utána a házaspár kapcsolata rohamosan romlani kezd.
Nyilvánvaló, hogy nem tudják megemészteni a történteket és meg is feledkeznek arról, amit eddig a legfontosabbnak tartottak.
Arról, hogy szeretik egymást.
Életükön eluralkodik a feszültség, amit képtelenek kezelni, egymást hibáztatják, bántják a másikat, míg el nem válnak útjaik. Mindketten élik tovább az életüket, miközben tudat alatt tisztában vannak vele, hogy kizárólag egymásra van szükségük. Erre utóbb rá is döbbennek, ki így, ki úgy.

Ez mind szép és jó, de legalább is remekül hangzik. Mindössze annyi hibádzik, hogy az alkotás valójában gyenge. A benne lévő potenciál kihasználatlan maradt, pedig a sztori elemi erejű alternatívákat rejt az erkölcsöt tekintve. A szereplőket pedig remek aktorok személyesítik meg, de egyikük sem képes remekelni ebben a filmben. Pedig egy ilyen történet másként nem működhet.
A produkció nem is funkcionál jól. Drámának erőtlen, a romantikus szál pedig kihangsúlyozott ugyan, de szintén felületes. Ennek pedig egyedül a szereplők az okai.
A pénz hiánya is tönkre tehet emberi kapcsolatokat, de ha van pénz, az is árthat. A produkció felveti azt örök és elnyűhetetlen erkölcsi dilemmát, miszerint mindennek megvan az ára, vagy van, ami megfizethetetlen? Erre a kérdésre könnyű rávágni a helyesnek vélt választ, miszerint van, ami nem eladó, de ha kicsit jobban elgondolkodunk, oda jutunk, ahová a szereplőink. Ők sem tudták felmérni a következményeket és eleinte szilárdan tartották magukat a meggyőződésükhöz, de aztán a pénz ígérete megrészegítette őket. A kérdésfelvetés mindenképpen érdekes, ha valaki őszintén elgondolkodik rajta, érdekes megállapításokra juthat. Ezt a mozi javára írhatjuk, de végül is ez:
A lehetőségek filmje volt és az is maradt.