Mindig köszönetet szoktam mondani a fordítóknak az áldásos munkájukért. Az anime egy egészen érdekes réteg műfaj. Valaki imádja, mások rá se tudnak nézni. Nem lehet valami hálás feladat a fordítás elkészítése. Ki gondolná, hogy erre is megvannak a bejáratott nevek, akiket annyira nem ismerünk mi átlagos sorozatkedvelők mégis szerves részei a netes ökoszisztémának. Itt a feliratok minősége és formázottsága elképesztő pluszt ad az egészhez.

Rátérve mostani alanyunkra, vázoljuk fel nagyjából mivel is nézünk szembe. A Dusk Maiden of Amnesia főhősnője Kanoe Yuuko, aki egy szellem. Egy iskolában bolyong holt lelke és időről időre felfedi magát. A japán szemlélet a kísértetekről egészen más, mint amit megszokhattunk. Ne várjunk Supernaturalbe illő jelenéseket. Gyakorlatilag Yuuko két dologban különbözik egy átlag embertől. Az egyiket nem nehéz kitalálni: halott. A másik, hogy nem mindenki látja. Gyakorlatilag többről nincs is szó.

A főhősnőhöz nagyon szorosan kapcsolódik a másik fél, Niiya Teiichi, aki a Paranormális Megfigyelések Klubjának tagja, jó barátja később szerelme Yuukonak. A klub tagjainak (akik a szellemmel együtt összesen 4-en vannak) eltökélt célja, hogy rájöjjenek Yuuko 60 évvel ezelőtti halálának körülményeire és segítsenek visszaadni a lány emlékezetét.

Kiemelendő az anime képi világa, amire a legjobb szó az igényesség. Elég sokszor használ metaforikus ábrázolást egy-egy jelenet erőteljesebb ábrázolásához. A nem mindennapi rajztechnikát többször észrevehetjük. A főszereplők rendkívül kidolgozottak, de az iskola többi tanulója annyira jelentéktelen, hogy néha még arcuk sincs. Ez cseppet sem zavaró, sokkal inkább kiemelési hatással bír. Nekem nagyon bejött a látvány.

A cselekmény szépen halad előre részről részre, mindig egy kicsivel többet tudhatunk meg, miközben hőseink közelebb kerülnek egymáshoz. Főleg Yuuko és Teiichi, akik végül szerelembe is esnek. De milyen jövője lehet egy élőnek és egy szellemnek? A sztoriról többet nem árulnék el inkább.

A leglényegesebb szempont, amiért belekezdtem ennek az animének a végignézésébe az, hogy olyan hozzászólásokat olvastam, hogy készítsek be egy 100-as papírzsepi csomagot az utolsó részre, mert ütni fog. Na, gondoltam ha sikerült bőgésre ösztönözniük, akkor valamit nagyon tudnak. És bizony tudnak is mindent a japánok az érzelmek kicsikarásából. Kellett az a zsepi, na. :)

Belinkelem a sorozat openingjét és endingjét, ami nagyon szépen megkomponált és remekül illeszkedik a sztorihoz. Simogatja az ember lelkét, hogy minden résznél végig kell hallgatnia,