Azt szeretem legjobban ebben a sorozatban, hogy mindig meg tud lepni. Igyekszik megszabadulni a  hasonló alkotások kliséitől, mindezt szemkápráztató formában tálalva. Erre az évre az az újdonság, hogy eltűnt a széria horror jellege. Felváltotta a karakterdráma. A legsötétebb tónusú őrület viszont még mindig jelen van. Erre ékes bizonyíték a mostani rész.

Guillermo Del Toro nevével fémjelezték ezt a produkciót, pedig ő csupán producer volt. A munka javát a rendező (Andrés Muschietti) és az írók, (Andrés és Barbara Muschietti, továbbá, Neil Cross) illettve a színészek végezték. Ők közösen egy tökéletesen tipikus horrorból sikeresen, nem újszerűt és egyedit, hanem kellemes, hangulatos, borzongató mozit készítettek. Egy olyan darabot, ami a mai silány horror palettán igazi és üde színfolt.

Két héttel ezelőtt kezdetét vette az egyik legsikeresebb horror-dráma széria, ami immár harmadik szezonjával igyekszik a nézők kedvében járni.
Falchuk és Murphy idén a boszorkányságot tette meg központi témaként.
Ez nagyon hálás téma lehet, ha jól kezelik. A boszorkány mítosz igazán kiváló táptalaj. Az első részt Wouhn hozta, ezt én és ebben a szellemben fogunk jelentkezni az elkövetkezőkben is.

A negyedik részre eljutottunk oda, hogy szinte érdekes történettel rukkoltak elő az alkotók. Csak az a baj, hogy továbbra is ebben a cukormázas köntösben tálalják mindezt elénk, ami nem túl pozitív. De hát ez a sorozat ilyen és ilyen is marad. A korán berendelt második évad lehetőséget ad az okosok kezébe, hogy akár már most úgy formálják a történetet, hogy az passzoljon a következő szezonokhoz.

A széria folytatja a kitaposott utat. Igyekszik minél nagyobb és részletesebb szeletét bemutatni ennek a világnak. Látszik, hogy az írók alaposan átgondolták, hogy mindig más eseményeket tárjanak elénk, hogy ne legyen unalmas a produktum. A Sleepy Hollow tartja is magát korrektül, a második évad zsebben, de én még mindig nem vagyok teljesen kibékülve a látottakkal.

Az idei évad – mint minden évad – számos sitcomot hozott, amivel igyekezett jobb kedvre deríteni a nézőket. Egy párat meg is néztem, néhányat rövidebb távon követtem is. A The Crazy Ones című darabon kívül ez volt az egyetlen, ami már a pilottal képes volt elriasztani.

A nagyok közül ezt a sorozatot vártam a leginkább, hiszen a felülmúlhatatlan első évad után még azt is elbírta a sorozat, hogy egy lényegesen gyengébb második kövesse. A harmadik szezon eddig prímán alakul. Aki esetleg nem követi a szériát és úgy gondolja, hogy egy harmadik évados sorozatba már nem szeretne bekapcsolódni annak elárulom, hogy az American Horror Story minden szezonja kerek egész és teljesen különálló. Akit a boszorkányság kérdésköre foglalkoztat annak bátran merem ajánlani.

Megszavaztátok, hát itt van! Egyébként is komoly hiánypótlást jelent a film kritikájának jelenléte a lapon.
Eljutottunk odáig, hogy írtam pár sor Tarantino legújabb munkásságáról, amit anno rengetegen vártak – köztük én is – és azon kevesek (esetleg a többség tagja lennék?) közé tartozom, akiknek nem nyerte el a tetszését a mozi.
Legalább is maradéktalanul nem...

Kezdjük mindjárt egy szolgálati közleménnyel. A csatorna látva a nézettségi adatokat úgy döntött, hogy máris berendeli a széria második évadát, 12-13 epizódot. Ez mindenképp jó hír a rajongók számára. Amilyen gyorsan szoktak jönni a kaszák, olyan gyorsan jött ez a berendelés. A minőség egyébként ugyanolyan, mint eddig. Kérdés, hogy ez jó vagy rossz dolog?

Amíg a papás mamás elbukott nálam, (Mom és a Dads) addig a rendőrösdi elég jól áll. Ez a sorozat – na, nem katartikusan szórakozató – eléggé el van találva.
Jók a karakterek, a poénok is jól vannak ráépítve a kevésbé fontos vezetőszálakra. Az a jó benne, hogy nem követeli meg az ember figyelmét, de képes szórakoztatni. Samberg hülyül, Braugher fapofával asszisztál, Crews őrjöng és a többiek is hozzáteszik azt a keveset, ami még ehhez kell.
Ennek eredményeként egy új és jó komédiát köszönthetünk a köreinkben.

A sorozat folytatása szállította ugyanazt az életérzést, amit a pilot felvonultatott. Most már határozottabban kijelenthető, hogy elsősorban a fiatalabb korosztályt célozta meg az ABC. Ha teljesen el tudunk vonatkoztatni és elfogadjuk azt, hogy ebben a szériában aligha láthatunk óriási drámákat, szívszaggató halálokat, véresen komoly döntéseket, akkor bizony jól fogunk szórakozni. Továbbra is tartom, hogy némi írói kreativitással nagyon sokat ki lehet hozni a Marvel univerzumból.