Érdekes, hogy habár mindig valami új problémakört kapunk, a sorozat többi része változatlan. Gondolok itt arra, hogy a két főszereplő rendkívüli észjárással oldja meg az ügyeket, miközben mindenki más teljesen tehetetlen. Ám a két fő karakter között a kémia továbbra sem működik. Álomképek, látomások segítik őket, na meg a rendőrfőnök, aki először minden egyes alkalommal elküldi Abbie-t melegebb éghajlatra, de végül csak beadja a derekát.

Talán legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni a bajom, hogy nem érzem az események súlyát. Mindig felvázolnak elénk valami nagyon félelmeteset, amit a 40 perc leteltével megoldanak hőseink. Képzelem, hogy ezek a több ezer éves félelmetes lovasok milyen szarul érezhetik magukat, hogy egy múltbéli katona és egy kisvárosi rendőr elbánik velük. Én biztos szégyellném magam.

Ezúttal megismerkedhettünk egy új lovassal és annak mesterművével. A pestis nevű „horszmen” mivel mással jönne elő, mint egy betegséggel. Igen komoly és halálos kórról van szó, amit nyilván elűznek hőseink a játékidő végére.

Az a baj, hogy túlságosan szűk ez a Sleepy Hollow és túl hiteltelen az egész. Egyszerűen nem tudom beleélni magam a látottakba, nem tudok aggódni a szereplőkért, de még drukkolni se tudok senkinek, mert a vallásos világtörténelem legnagyobb gonoszai puhapöcsű lúzerek, a kisvárosi hősök pedig túlságosan távol állnak a nézőtől.

Van még mit dolgozni a sorozattal. Valamivel összetartozóbb történeteket várnék, több emberi pillanatot és sokkal-sokkal több súlyt az egésznek. Mondjuk egy arccal és karizmával rendelkező gonosz sem ártana. Így még nem az igazi.