Ahogy az lenni szokott egy új nagy név minden évben feltűnik a színen. Ezúttal a kiváló színésznőt, Kathy Batest nyerték meg maguknak a készítők. Nem is lehetett panasz a nő játékára.

A régiek közül sokan feltűntek már a bevezető epizódban. Jessica Lange ismét nagyobb szerepet kapott. A színésznő brillírozott az első évadban, talán kicsit túllőtt a célon a másodikban. A mostani karakterének jellem sokban hasonlít az előző kettőre, szóval tőle valószínűleg ugyanazt kapjuk, mint eddig.

A címben szereplő Coven szó a boszorkányságra utal. Ezt az évet a fekete ruhás, seprűn szárnyaló banyák társaságában töltjük. Érdekes, hogy ha belegondolunk, akkor elég sablonos történettel van dolgunk. Adott egy intézmény fiatal boszorkák számára, akik genetikailag örökölték felmenőiktől a különleges képességüket. Normális életet így nem tudnak élni, ezért kötnek ki ebben a speciális iskolában. Gyakorlatilag szuper képességű egyének vannak összezárva. Nem ismerős?

Elsőre talán sablonosnak hangzik mindez, mégis az egészet átjárja az American Horror Storyra jellemző plusz. Az a megfoghatatlan esszencia, amitől egészen különleges élményben lehet részünk. A hangulatteremtés nagyon jól sikerült és végre egy sorozat, ahol súlya van a történéseknek. Itt aztán bárki bármikor elvérezhet, nem feltétlenül győz a jó a rossz felett, sőt nem feltétlenül jó az, aki elsőre jónak látszik és fordítva. Tetszik ez az árnyaltság.

Az első epizód nagyrészt a karakterek bemutatásával telt, de nem tipikusan szájbarágósan, inkább akció közben láthattuk őket.

Az előző évad hibáiból remélem sokat tanultak az alkotók és idén egy sokkal összerakottabb történetet fogunk kapni. Az előző etappal se lett volna semmi gond, ha nem nyúlnak annyi felé a készítők, hogy a végére azt is elfelejtik, hogy honnan indultak.