Épp az előző rész írásánál morfondíroztam azon, hogy Kathy Bates milyen semmitmondó karakter bőrébe bújt, aki tuti nem lesz előtérben, vagyis a színésznő semmit nem fog tudni megmutatni képességeiből. Én örülök a legjobban, hogy mekkorát tévedtem.

Ethel Darling karakterét nagyon szépen bemutatták a készítők. Kathy Bates játéka átütő volt, tökéletesen átéreztem a szereplő fájdalmát, remekül tálalta elénk ennek a különleges nőnek az életét. Annak is nagyon örültem, hogy ezúttal nem Jessica Lange körül forgott minden, hanem olyanok is több játékidőt kaptak, akik kevésbé fajsúlyosak. Ettől válik egy produkció igazán valóságossá, ettől fognak a karakterek ténylegesen lélegezni és ettől fogjuk mi nézők sajnálni őket.

A másik remek húzás Edward Mordrake karaktere. Mellesleg azon túl, hogy remekül beleillik a sorozatba, még a valóságban is létező figura volt, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan itt megformázták. A kétarcú férfival együtt olyan páratlan hangulatot kapott a sorozat, amire már nagyon régen volt példa. Visszaköszönt az a tipikus beteg és egyben szomorú misztikum, ami a korai évadokban oly gyakran jelen volt.

A legjobb pedig, hogy Ethelt és Edward Mordrake-et sikerült egyetlen történetben bemutatni, ahol a két szál egy nagyon fontos ponton találkozott és nagyon jól erősítették egymást.

Kaptunk még két másik szereplőt is, akik szintén elég érdekes jelenségnek tűnnek. Ezt is remek húzásnak tartom. Végre valakik, akik se nem a torzszülötteket, se nem a vérengző csőcseléket nem képviselik. A későbbiekben még nagyon fontos szerepet fognak kapni.

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy az Edward Mordrake történetéhez kapcsolódó zene elképesztő telitalálat lett. Remekül alapozta meg mindazt a mondanivalót, amit az írók át akartak nyújtani nekünk. Azért örülök különösen az ilyen epizódoknak, mert ilyenkor nem kell azon agyalnom, hogy milyen lesz a folytatás, hogy romlanak el a szépen felépített dolgok, stb. Csak élvezem a látottakat, mert ez most tényleg kimagaslóan jó lett.