Legfőképpen Dell karakteréből kaptunk egy adagra valót. Sokat megtudtunk a marcona kinézetű férfiról, bár ennek a fele sem lett örömteli eszmélés.

A Dell és Jimmy közös apa-fiú jeleneket kifejezetten jók voltak, érződött rajtuk, hogy mennyi elfojtott indulat lapul mindkettőjükben. A részeges megbotránkoztatás is jól sikerült, hiteles lett, tetszett.

Viszont a belső ármánykodásokkal továbbra sem tudok megbarátkozni és mivel határozottan ilyen irányba megy a sorozat, ez szerintem nekem végig nem is fog tetszeni. Már lassan mindenkinek van egy titkos szövetségese valaki más ellen. Nem gondolnám, hogy ilyen lenne ez a közösség. Elsa Mars az eddigi legidiótább Lange-karakter. Azt is csodálom, hogy Bette és Dot hogy a bánatban voltak képesek leélni egymás feje mellett több, mint 20 évet?

Továbbá Stan megzsarolta Dellt, hogy elárulja mindenkinek, hogy eléggé a férfi nem felé kacsingat, hacsak nem ad neki valakit a társulatból. Az már más kérdés, hogy Dellnek eszébe nem jutott volna Stant levadászni, inkább idióta módon végrehajtotta a kérését. Amikor újfent Ma Petite került terítékre, akkor már mindenki tudhatta, hogy az írók kétszer nem lövik le ugyanazt a poént, a kis hölgynek mindenképpen annyi.

Hogy valami pozitívat is írjak, az apa megtorlása a lánya, Penny felé mindenképpen hatásosra sikerült. Frappáns és elegáns, de annál rohadékabb megoldást választott az öreg. Ha másért nem, ezért tuti emlékezetes marad ez a rész.

Dandy ezúttal gyengécske és erőtlen volt, de kétségtelen, hogy vele számolnunk kell még a későbbiekben.