A „folytatásos teleregény” stílus szerencsére megmaradt, tehát az epizódok összekapcsolhatók egymással, ami számomra szívderítőbb, mintha random részeket sorakoztatnának fel egymás után. A probléma ott kezdődik ha egy olyan 40 perces etappal találod szembe magad, ami nagyon kitűnik a többi közül negatív értelemben. A szezon zseniálisan kezdett, a következő rész sem adta alább a tempót, erre most kapunk egy ilyen csöpögős se füle se farka valamit.

Miután előkészítették nekünk, hogy a lábtörést szenvedett Deant és a még rosszabb állapotban lévő Samet pont abba a kórházba cipelik, ahol legújabb nemeziseik várják, gondolhattuk, hogy az egész sztori azon a helyszínen fog játszódni. Nem így lett, Bobby gyors közbeavatkozásának hála a fiúk meglógtak. Olyan érzésem volt, mint amikor egy film készítője szépen megnyitja a szálakat a mozi végén, hogy kedvet csináljon a második részhez, de időközben a folytatás új rendezőt/írót kap és minden teljesen máshogy alakul.

Na jó, nem akarok többet problémázni ezen, mivel nem túlságosan kedvelem a kórházas leszíjazott, morfiumos, hallucinációs részeket. Csupán furcsa volt számomra.

Ezúttal nem találkoztunk Luciferrel, Bobby is elég kevéske szerepet kapott. Dean és Sam voltak a középpontban. Előbbi törött lábát pihentette, utóbbi érdekes vadászatra indult. Sam még fiatalkorában összeakadt egy Amy Pond nevű leányzóval, aki megtetszett neki. A Doctor Who sorozatból ismerősen csengő nevű hölgyemény valójában egy emberevő szörnyeteg, igaz a csendesebb fajtából. A készítők jól a szánkba rágták a múlt eseményeit, megmutatták hogyan mentette meg Amy Sam életét és végzett tulajdon anyjával. Az évek során szemrevaló teremtéssé váló lányt Jewel Staite alakította. Elkezdődött a műanyag drámázás. Amy egy szörny, de próbál beilleszkedni a társadalomba, alapjáraton nem is bánt senkit, de a fia élete múlott ezen a néhány gyilkoláson. Sam hisz benne, hogy van még remény barátja száméra, ezért futni hagyja. Később Dean is csatlakozik a duóhoz, aki saját kezébe veszi az irányítást.

Nagyjából ez az egyetlen értékelhető fejlemény az epizódban. Sam határozott kérése ellenére megöli Amyt. Kellemetlen családi viszályt fog még hozni ez a momentum.

A legnagyobb problémám a résszel az volt, hogy semennyire sem illett bele a sorozatba. A hangulatot teljesen lerombolták a nyálas visszaemlékezések, az ötlettelen történet és a poénok hiánya. Egy nagyon középszerű rész jött csak össze, ami az előző kettővel összevetve még fakóbb képet mutat.