A sztorit ott folytatjuk, ahol abba hagytuk, vagyis kiderül, hogy főhősnőnk, Christy (Faris) lánya (Sadie Calvano) terhes, még pedig az IQ betyár sráctól, aki félmeztelenül banánt majszolt a pilot végén.
Spencer Daniels (vagyis Luke, a barát) jól hozza a hülyét, csak hogy ilyen figurából is láttunk már kismilliót, a srác pedig annyira nem tehetséges, hogy valami extrát tudjon belepumpálni a karakterébe.

Persze mondhatjuk, két epizód még kevés lehet a kibontakozásra, de ha egy sorozat két felvonás után nem tudja magát eladni, akkor baj van. Erre számtalan példát láthattunk az utóbbi években, a Lucky 7 már el is bukott. Két epizód után...

A Mom valószínűleg tovább húzza, de nem jósolnék második évadot.
Ahhoz jobb poénok kellenek, és több mint amit eddig kaptunk, legalább az első rész színvonalát kellene tartani, hogy egyáltalán felmerülhessen a folytatás lehetősége és ne kelljen idő előtti kaszáról susmogni.

A rész középpontjában tehát a terhesség állt és a kérdés, hogy miként folytassák az életüket.
Kialakult egy triumvirátus az anyákból, akik majd valószínűleg támogatják egymást jóban-rosszban, és ez majd fokozatosan közelebb hozza őket egymáshoz, aztán megjelenik a gyerek is, ha megéli a széria.
Érzésem szerint túl sok komoly dolgot nyomtak a sztoriba, ami miatt nehezen tud jó komédiaként muzsikálni. Nem haladnak a maguk útján a dolgok.
Úgy hogy intek egy szervuszt, nekem erre nincsen heti húsz percem se...