Sleepy Hollow - Ilyen a 2. évad néhány rész alapján
Néhány sorozatnál részenkénti elemzésre nem futja az időből, ezért arra gondoltam, hogy bizonyos számú epizód után jelentkezek egy-egy kritikával, szemrevételezve, hogy az adott széria éppen hol tart. Talán annyiból jobb ez a formula, hogy jobban észre lehet venni az összefüggéseket, nem csak találgat az ember, hogy mégis mi lesz.
A Sleepy Hollow második évadának kezdése olyasmi volt, amit vártam. Ez nem jelent se jót, se rosszat. Visszaköszöntek az első szezon gyermekbetegségei, de ugyanakkor láthattunk kifejezetten jó húzásokat is. Most éppen ott tartunk, hogy lement 7 epizód, de a fő cselekményszál nem sokat haladt előre.
Szerintem a legnagyobb baj a sorozattal az, hogy nem látom, hogy ennek az „apokalipszis-eljön-és-minmeghalunk” dolognak lenne bármi súlya. A legtöbb epizód ugyanúgy épül fel. Hőseink valami zűrbe keverednek ellenségeik hathatós közreműködése által. Ahhoz, hogy megfékezzék a gonoszt, valamilyen, évszázadok óta elveszett eszközt kell megtalálniuk, ami 5 perc alatt meglesz. Használják, győznek, minden visszatér az alapállapotba.
Ha belegondolunk, akkor ezalatt a 7 epizód alatt szinte semmi kézzelfogható változás nem történt. Ugyanaz a játszótér, ugyanazok a problémák, de semmi előrelépés. Talán annyi, hogy Katrina immáron az emberek világában tevékenykedik, de a csinos vöröske sem éppen húzóereje a sorozatnak. Hoztak be új szereplőt is, aki sokkal idegesítőbb, mint amennyi haszna van.
Az általam igen nagyra tartott John Noble szinte állandó szereplővé vált, most már ő is szerves része a mesének, de alig van valami kézzel fogható szerepe. Kitervel valami ravaszat, amit elvégeztet mással. Igen szürke a karakter, pedig annyi ötlet lehetne benne. Ki kellene használni Noble remek színészi képességeit. Gondoljunk csak vissza a Fringe-re. Ég és föld.
Szerintem az elég nagy probléma, hogy hét epizód alatt sem tudtam rájönni, hogy mi a végcéljuk a készítőknek. Nyilván nem az apokalipszis, hiszen azzal már vagy másfél éve ijesztgetnek, lassan már kezdek kételkedni mindebben. Továbbá elég nagy írói fantáziátlanságra vall, hogy akármilyen fenevad lép elő a sötétségből, annak minden egyes alkalommal köze van Crane-hez. Tényleg muszáj ezt ennyire erőltetni?
Kézzel fogható változásokat szeretnék látni, akár főszereplő halálokat is. Majdnem elhittem a legutóbbi rész végén, hogy Katrinának reszeltek, és ezzel párhuzamosan világra jön Moloch, de ezt is tökéletesen visszacsinálták a készítők.
Azt hiszem kissé negatívra sikeredett a kritikám, nem teljesen ez volt a célom. A sorozat maximálisan szerethető, nézhető és élvezhető. Az egyedi esetek többnyire érdekesek és változatosak. A két főszereplő jól kiegészíti egymást, működik köztük minden, ami kell. Csak kérem szépen, induljunk már el valahova.
Új hozzászólás beküldése