Nem vagyok különösebben kibékülve ezzel a filmmel, ez egy 2003-as Dél-koreai pszicho-horror remake-je, mely A Tale Of Two Sisters nevet viselte. És ahogy az a remake-kel gyakran előfordul. Gyengére sikerülnek. Annyi ilyen story-jú és kivitelezésű filmet nyomatnak manapság, hogy ez sem jobb egy közepes alánál.
Akad benne némi ötlet, de azért a két első filmes rendező (Charles- és Thomas Guard) erőlködhettek volna jobban, mert nem lett egy kirobbanó alkotás.
De a Horror hétvége kezdéseként éppen megfelel.

Menjünk sorban…

A film idén, év elején került a mozikba és nyilván nem véletlen, hogy csak most jutott el hozzám.
Na, nem mondom, meglehet nézni, mert nem rossz, csak annyira szürke, közepes, mint a többi tucat mozi. Az alaptörténet nagyon egyszerű. Ez azzal indul, hogy főszereplőnk, Anna (Emily Browing) éppen egy buliban van, amikor úgy dönt, hazaindul. Természetesen nem az úton, inkább átvág az erdőn…
Ott talál pár szatyrot és az egyikből egy összedarabolt hulla szakad ki, aki rászól:
„Ne menj haza!”
Na, most találjuk ki, hogy haza megy e, vagy sem…
Haza tér és látja felrobbanni az otthonát, a beteg anyjával együtt, akit bizarr és érthetetlen módon kint tartottak a csónakházban.
Az egészről kiderül, hogy csak álmodta. Valójában az anyja tényleg felrobbant a csónakházban és a kis Anna olyan sokkot kapott, hogy elmegyógyintézetbe kellett vonulnia. De onnan kiengedik és hazatér, szerető családjához.
Ám a dolgok otthon is gyökeresen megváltoztak. Apuka összejött az anyja mellé kirendelt fiatal ápolóval (Elizabeth Banks), aki kissé változtatott a körülményeken és a házon is.
Szóval feszült a légkör a családi tűzhely körül. Egyedül nővére érti meg, akit Arielle Kebb alakít.

Az első furcsa esemény az első éjszakáján történik, amikor is valami kúszó mászó förtelem mocorog a szobájában. Ez így egy kicsit nevetséges…
Aztán a két nővér összefog, hogy elpaterolják a nemszeretem mostohájukat.
Kutakodnak a múltjában, szemétkednek vele, próbálnak hatni a faterra is.
És végül a csónakházban Anna összefut csúszva kúszó édesanyjának röhejes szellemével, aki azt visítja, hogy: „GYILKOS!” Ne csináljuk már! Tényleg a mostoha okozta volna a robbanást?
Tegye fel a kezét, aki ezt elhiszi!
Nos, annyira sulykolják belénk a készítők, Banks annyira rájátszik a szenyára, hogy kénytelenek vagyunk ezt elfogadni. Bár olyan átlátszó, mint egy üres ablakkeret.
Egyébként Elizabeth Banks játékával meg vagyok elégedve, az egyetlen színész, aki értékelhető teljesítményt nyújt. Szóval ő a Fő Gonosz, az Őrsátán, az Anti-Anti.
Ezt Anna barátja is látszólag megerősíti, aki azt mondja, követte a lányt a robbanás estéjén és mindent látott. Meg is beszélnek egy találkozót, de Matt (így hívják) nem jelenik meg.
De persze este Matt szelleme (?) megjelenik Anna ágyánál, és furcsa dolgokat produkál.
A hátával akad valami gondja…
Ez a jelenet is úgy kellett, de úgy…
Lényeg a lényeg, Matt természetesen csúnya véget ér. Anna és nővére elhatározzák, hogy figyelmeztetik a fatert, hogy a nője nem az aki, és még anyát is ő nyírta ki.
Na, meg Matt-et!

A lányok rájönnek, hogy Rachel személyazonosságával akadnak problémák, a múltjában fellelhetőek fehér foltok, erre nagyon logikus lépésként nem a rendőrségre rohannak.
Inkább szembesítik a tényekkel azt az embert, akiről kitudódott, hogy a gyilkosságtól sem riad vissza. Nem egy életbiztosítás.
Pláne úgy, hogy másnap apuci elmegy egy időre.
Eközben Anna egyre érdekesebb hallucinációkat tapasztal, melyek erősen utalnak arra, hogy ő is el lesz téve láb alól, illetve Rachel egy rohadt gyilkos. Stílszerűen…
A lányok tervezését a kedves ápolónő kihallgatja és akcióba lép. Anna meglóg a házból és elmegy a zsarukhoz. Ám ott is a mostohájába botlik.
A végére akad pár fordulat, ám ezek kiszámíthatóak. Egyedül Anna nővére lepett meg.
De maga Anna nem. Láttam már ilyet, egyszer biztosan, a Varázsgomba című filmben.
Szóval a vége számomra az abszolút sablon, de el kell ismerni, hogy egy nézhető mozi.
Az különösen tetszik, hogy nem lehet eldönteni, hogy most vannak e szellemek, avagy sem.
Ennek ellenére ez is a sablongyár terméke.