Kezdésként ismerjük meg a főhősünket,
Ian Stone-t (Mike Vogel), akinek egy napjába nyerhetünk betekintést. E nap során semmi sem jön össze neki, minden rosszul alakul, pláne ha azt is hozzávesszük, hogy estére egy furcsa szörnyeteg végez vele.
Ez egészen figyelemfelkeltő nem igaz?
És ha azt mondom, hogy mindezek után Ian felébred egy irodában?
Az egészet csak álmodta volna?
Nos, nem ennyire egyszerű a képlet.

Ian Stone különös események áldozata, ugyanis minden egyes nap megölik ezek a sötét, kaszásra emlékeztető lények, melyekkel látszólag nem veheti fel a harcot. Egyetlen mód a túlélésre
– ideig-óráig – ha menekül, ész nélkül.
A film során számos életbe csöppen, mindig másmilyenbe, mindig más bőrébe és soha nem emlékszik az előzőre. Egyedül a barátnője, Jenny (Christina Cole) állandó, illetve egy segítő szándékú férfi, aki valójában egy renegát lény azok közül, akik kergetik.

Ian némi segítséggel ráébred, hogy emlékei hamisak, de a szörnyetegek elől nem menekülhet, részese lesz egy szadista játéknak, amiből nincs menekülés, és nem tudja az okát, miért szórakoznak vele.
A filmben feltűnő, egyébként igényesen és jól effektelt lényekről, rövidesen kiderül minden.
A céljuk, a kilétük, a hajtóvadászat okai, illetve a megölésük módja.
Végül fény derül a világunk mögött megbúvó idegen világra, mely számára az emberek csupán játékszerek… illetve táplálék.
Ian emlékei is visszatérnek, megtudja ki is valójában. Barátnőjét is megszabadítja ebből a végtelen ciklusból, majd szembe száll természetfeletti kínzóival.

Ennél jobban nem is részletezném, mert akkor azt a kevéske meglepetést is elrontanám, amit e film tartogat. Gyakorlottabb, tapasztaltabb filmnézőknek nem fog semmi újat mutatni, izgalmasnak is csak módjával nevezhető. Az alap sztoriban rejlő potenciált felületesen kezelték és összességében egy összecsapott produkció kerekedett ki az egészből. Sokkal több lehetőség volt benne, mondhatni méltatlanul kezelték a történetet, ami helyenként ugyan lendületes, de a klisékkel, ismétlődésekkel és a módosan adagolt új információkkal, fordulatnak nem nevezhető fordulatokkal sokat ront a filmen.
A mozi vége is eléggé elnagyolt és a végső konklúzió is egy szénné rágott csont, a csöpögős fajtából.

Röviden: Szerelem> Gyűlölet.

Lényegében egy ígéretes, ötletes, felépített kiinduló helyzetből fokozatosan leromló és tipizáló természetfeletti, némi misztikumot hordozó, férc horror. Kevés izgalmat nyújt, sajnálatos végkifejlettel.
Ennek ellenére a film nem tartozik a nézhetetlen kategóriába, egyszerűen csak nem nyújt semmi extrát.