Vártam a filmre, pláne azóta, hogy megtudtam a két főszereplő gyermekszínészt. Chloe Moretz (Kick-Ass) és Kodi Smit-McPhee (Az Út) már feltűntek nekem korábban, és ígéretesnek tartottam a két srác szereplését. Amikor megtudtam, hogy Matt Reeves (Cloverfield) kezébe adták a karmesteri pálcát, akkor már nem volt olyan őszinte a mosolyom.
John Ajvide Lindqvist eredeti történetéből és forgatókönyvéből – a híresztelések ellenére – nem született más film.
Nem lett jobb, rosszabb, de még csak remake sem.
Reeves azt állította, hogy nem feldolgozást készít, hanem újraértelmezi a történetet.
Hát, nem tudom, hogy ő mit értett/ért ez alatt, de én nem tudtam meglátni a munkájában ezt az újdonságot, frissességet. Bár szerintem 2008-as mozinak 2010-ben remake-t csinálni nem filmművészet, vagy újragondolás, hanem színtiszta üzlet.
Ehhez mérten a rendező úr gyakorlatilag semmit nem csinált. A creditek szerint forgatókönyvet is írt.

A végeredmény szerint ez maximum firkálást jelenthetett, hiszen egy az egyben lemásolta az eredeti filmet. Tulajdonképpen minden ugyanúgy maradt, csupán néhány alibi apróságon változtatott.
Ebből az egyik és „legnagyobb” módosítás, hogy a történetet áthelyezte a fagyos északról, Amerikába.
Van még némi kavarás az évszámokkal és az időrenddel is, ám mindez annyira lényegtelen, hogy az valami káprázatos. Varázslatos, hogy mennyire nem számít, a 80’-as években játszódik a film, vagy napjainkban. Persze azért az amerikanizált változat nem hazudtolja meg önmagát:
Durvasága látványosabb, a vámpírlány ábrázolása is más, jobban kihangsúlyozzák a „vámpírságát”, az egész film konkrétabban ábrázol, mint svéd elődje.

A történet egy az egyben azonos, semmit nem változtattak meg. Az események rendben követik egymást, a két gyerek megismerkedik egymással. A kislányról megtudjuk, hogy vámpír és lényét sokkal ijesztőbben ábrázolják, a vámpírtámadások is látványosabbak, bár megőriztek valamicskét a korábbi film szemérméből. Tehát nem mutatják meg nekünk a vérfröcskölést…
A vámpír lány is sokkal mosolygósabb, emberibb mint 2008-as önmaga.
Az egész film nem más, mint egy ismétlés.
A változások olyan minimálisak, hogy szinte elenyészőek.
Egy picikét jobban ráfeküdtek a gyerekszerelem részleteire, és összességében kevésbé nyomasztó a mozi, valamivel pergőbb is, de nem mondhatjuk, hogy rossz remake lenne.
Sőt azt hiszem ilyennek kellene lennie egy tisztességes remake-nek. Annyi a bibi csupán, hogy az újragyúrással még várni kellett volna vagy 10-20 évet, mert így aligha nevezhetjük feldolgozásnak.
A mozi fő erénye azonban a kiváló gyerekszínészek kiválasztása, mind Moretz, mind McPhee remek alakítást nyújt. Sikeresen adják vissza a szerepet, élethű a játékuk.
Azt is állíthatom, hogy az ő szereplésükön áll vagy bukik a film. És nem túloznék…