Nagyok voltak az elvárásaim ezzel a filmmel kapcsolatban, hiszen az utóbbi időben nem nagyon találkoztam értékelhető alkotással a likantróp témában.
A főbb szereplők is bizakodásra adhattak okot (Benicio Del Toro, Anthony Hopkins, Hugo Weaving), ám mindennek ellenére egy eléggé üres alkotás került ki a készítők keze alól, pedig idejük volt nagyot alkotni, hiszen évekkel ezelőtt kezdtek munkához.
Sajnálatos, pedig annyira ígéretesnek tűnt…

Mégis…

Ez tipikus példája azoknak a filmeknek, amiknek egészen kiváló előzetest rittyentenek össze, aztán az ember csak néz ki a fejéből letargikus állapotban, hogy: Ez mégis mi a fene volt?

Azt hiszem, abban a legtöbb ember egyetért, hogy a trailerben nincsen hiba, a fő gond, hogy már abban ellőtték az összes puskaport. A produkcióra magára nem maradt energia, olyan erőtlen, mint egy újszülött farkaskölyök. Ez nagy baj, hiszen az emberek – én legalábbis biztosan – ki vannak éhezve egy jobb mozira a témában. Nem akarnak már bábként mozgatott gagyi farkasembereket látni, vagy számítógéppel kreált monstrumokat bámulni, akik szétcincálnak mindent és mindenkit.
Azt reméltem ez a film belemarkol egy kicsit a legenda, a mítosz igazi mélyébe és a felszínre hozza, hogy a sok véres, látványorientált ostobasággal terhelt emberek láthassanak valamit az egész lényegéből. Részben így is történt…
A film igyekszik megteremteni egy hatásos, korabeli, sötét hangulatot, de valahogy ez mégsem sikerül maradéktalanul.
Pedig manapság minden adott a jó munkához, de ha hiányzik az ötlet, azon nem lehet segíteni. Mert itt bizony ezzel állunk szemben, a legnagyobb mértékű ötlettelenséggel.

A történet olyan semmitmondó, ügyetlen és kidolgozatlan, hogy akárki kitalál egy nagyságrendekkel jobbat a reggeli székletürítés időtartama alatt.
Fantáziátlan.

A fordulatokra is legyinteni lehet, mert mindent elértek velük, csak a meglepetést nem.
Akkor talán a látvánnyal próbáltak emelni a film színvonalán? Ez sem teljesen igaz, látszik, hogy nem csupán a néznivalóval szerették volna elkápráztatni a közönséget, hanem próbálkoztak a hangulat megteremtésével, a színészek játékával, a történet apró hajtásaival, de nagyon nem jött össze.
Ettől függetlenül a látványra nem lehet panasz, a farkasemberek igényesen néznek ki, felismerhetőek az eredeti szereplők a szőrös vadállati arcok mögött.
A történet nagyon puritán, ami soha nem baj, az egyszerűség számtalanszor gyönyörködtet, de itt egy tákolmányról beszélünk, ami nélkülözi még az ötlet csíráját is.
Benicio Del Toro egy színészt alakít, aki hazatér otthonába, testvére eltűnt, senki nem tudja mi történt vele, hol van. A néző persze tudja, hiszen tanúja volt a halálának. A megboldogulás híre persze nem marad sokáig titokban és el is kezdődik a találgatás, hogy ki tette, mi tette, miért tette…
Belekeverik a környéken táborozó vándor cigányokat is, akiket a nyomozásba kezdő Lawrence (Del Toro) meglátogat. Ott aztán lezajlik egy támadás a szőrös szörnyeteg által, amiben a testvére ügyében nyomozó férfi húzza a rövidebbet. Megharapják, megfertőzik, innen nincs visszaút.

A különös gyilkosságok miatt egy felügyelő (Hugo Weaving) érkezik a helyszínre, hogy fényt derítsen a rejtélyre és elkapja az elkövetőt. Ahogy közeleg a telihold, Lawrence változása egyre inkább szembeötlő.
A helyiek is gyanakodnak rá. Majd amint kitelik a Hold, átalakul és tombolásba kezd.
Másnap megjelennek a babonás helybéliek és elfogják, majd egy elmegyógyintézetbe zárják, ahol embertelen vizsgálatoknak vetik alá. Ám onnan is megszökik, mivel átalakul egy rossz időben tartott előadás keretében. Megkezdődik a vadászat a fenevad után.
A végjátékra az egyébként is rossz kapcsolatot fenntartó apa (Anthony Hopkins) és fia szembe kerül egymással. Majd a Farkasember című alkotás romantikus véget ér.

A filmet a borzalmasan megírt történet rontja el, hiszen minden más adott egy jó mozihoz.
A kellő atmoszférát sem sikerült megteremteni, annak ellenére, hogy a film túlnyomó részében sötét van, a legtöbb és legjelentősebb jelenet(ek) éjszaka játszódnak. A szörnyetegek is jól néznek ki.
A színészekre sincs panasz, Del Toro próbálkozik átadni a likantróp férfi vívódását, több-kevesebb sikerrel. Weaving elmegy, Hopkins pedig egyszerűen zsigerből teremt kiválót egy közepes karakterből.
Van a filmben egy elhanyagolható szerelmi szál is, ami merőben felesleges, de most mit lehet csinálni?
Alapvetően nem az rontotta el a filmélményt.
Mindent összevetve ez a film nézhető, elég unalmas és üres, de meg lehet nézni. Ámbár azt erősen kétlem, hogy élvezni lehet, illetve szórakozást nyújtana egy második alkalommal.
Az átütő erejű Farkasember-filmre még várni kell…