Kezdem azt hinni, hogy tartózkodnom kellene spanyolhon filmjeitől. Ez a 2007-es mű, érdekes plakátjával keltette fel a figyelmem. El sem tudtam képzelni, hogy miről szólhat. El sem tudjátok képzelni, hogy miről szól, és hogy mi is ez a film valójában…

Készen állsz?

Az alábbiakat egy neves Madridi filmkritikus mondta az első filmes rendező mozijáról:
„Nacho Vigalondo bemutatkozó nagyjátékfilmje remekül példázza, hogy ha jó a forgatókönyv, kevés pénzből is lehet remek időutazásos filmet készíteni. Adott egy B-filmes cselekmény precíz írástechnikával, egyszerű stílussal és egy rokonszenvesen laza főhőssel – aki rá se ránt, amikor az idő összezavarodik körülötte –, és az eredmény egy felejthetetlenül friss mozi.”

A távolból is minden tiszteletem Holland úré, de szembe kell szállnom az általa mondottakkal.
Először is számomra nem példáz ez a film semmit. Nem túl jó a forgatókönyv, annak ellenére, hogy alacsony költségvetésű nem lett jó alkotás, pláne nem időutazás témakörben.
A stílus valóban egyszerű, ha nevezhetjük stílusnak, és a főszereplő távolról sem rokonszenves, inkább mértéktelenül illogikus és buta. Mondjuk az még érdekelne, hogy mit értett „felejthetetlenül friss” alatt…
Kis bevezetőm után térjünk rá a tényleges kritikámra, meg hát azt hiszem, fenti soraim némi magyarázatra szorulnak!
Történt egyszer, hogy főhősünk Héctor és felesége, Clara új házba költöztek.
Héctor kapott egy különös telefonhívást, majd kiült a kertbe távcsővel figyelni a nagy semmit, ami a kert végében volt fellelhető.
Ám ott észrevett egy nőt, aki később meztelenre vetkőzött. E nő egyébként nagyjából ezért is van a filmben, csupán meztelennek kell lennie, mert mást nem igazán csinál.
Minden spanyol filmbe kell egy meztelen nő...

Kis kukkolónk elindul, hogy megtalálja ezt a pucér tüneményt, eközben csetlik-botlik, majd a karjába vágódik egy olló, melyet egy bizarr idegen birtokol. Ez az idegen egy nagykabátos, rózsaszín fáslival körbetekert fejű alak. Az ollós férfi üldözni kezdi, az életét féltő Héctort. Olyannyira fél, hogy nem menekül, mi több továbbra is kukkol. De amikor az igazi menekülésre kerül a sor, akkor is inkább csak sétál. Laza csuklóval betöri a szomszéd ház ablakát és bemegy. Ám ez nem egy közönséges ház!
Inkább egy kórházzal egybeépített kutatólaborra emlékeztet. Itt talál egy walkie talkie-t és elbeszélget a komplexumban fellelhető egyetlen személlyel. A fáslis fazon elől való menekülés közben eljut a férfihez, akivel társalgott a walkie talkie-n, majd az ráveszi, hogy másszon bele egy gépbe, ahol az üldözője nem találhatja meg.
Logikus helyzet nem?  A cselekedetek is nagyon logikusak ebben a filmben, úgy tükrözik a valóságot, egy valódi ember reakcióit, hogy csak na…
Mikor Héctor kimászik a gépből szembesül azzal, hogy utazott, még pedig pár órát vissza az időben.
Szóval az egyik nyaraló mellett egy feltételezhetően szupertitkos, tudományos kutatóközpont épült. Ez egy kissé kimunkálatlan, illetve jellemzően B-kategóriás húzás.
Egyébként érdekes megfigyelni, hogy amíg időben abszolút kötetlen a film, addig térben mennyire kötött. Az egész történet elég kis területen játszódik, a lakóház és a komplexum környékére korlátozódnak az események.

Innentől kezdve beindulnak a történések és ember legyen a talpán, aki rendszerezni tudja magában mi hogyan következik. A szokásos tér-idő kontinuum problémhalmazzal kerülünk szembe.
A fordulatok egymásból következnek és fordítva, szóval kidolgozott, precíz munka, de mégis idegőrlő a cselekmény. Idegesítő a főhős viselkedése, a tettei, a kombinálása.
És a film is vontatott.
Ennek oka a tipikus időutazásos fordulatokból ered. Vissza kell térnie a saját idejébe aztán hibázik, amit ki akar javítani és ennek az eredménye legalább három párhuzamos Héctor.
Szóval elég nehéz nyomon követni, és elég unalmas is, a vége meg egyenesen szánalmasra sikeredett.
Miután a film véget ért, csak ültem és meredtem magam elé.
El kell ismerni vannak erényei ennek a produkciónak, de túlsúlyban vannak a negatívumok.
Ha szokványos mozinak akarták, akkor nem elég lebilincselő és izgalmas, ha inkább az elgondolkodtató verziót akarták előnyben részesíteni, akkor ezt sem sikerült kivitelezni.
Egy nagyon felemás mozi, ami éppen csak elkerülte a „szar film” címkét.