Börtön a Pokolban (Furnace)
Nem túl könnyű meghatározni ennek a filmnek a műfaját, hiszen ötvözi a horrort a thrillerrel, miközben realisztikus hátteret ad a lejátszódó eseményeknek, hiszen megtörtént esetet dolgoz fel az alkotás.
William Butler első igazi filmjével 2006-ban mutatkozott be és a fogadtatása nem túl pozitív – 3,6 az IMDB-n, ami szerintem túlzás – én mégis úgy éreztem, hogy nem volt ez olyan gyenge próbálkozás.
Egyszerűen közepes és kész. De az is valami…
Már a kezdésnél felhívják a figyelmet, hogy a most következő képsorok megtörtént eseményeken alapulnak. Valóban létezik egy Eastern State Penitentiary híres-neves kísértet börtön Pennsylvania államban, Philadelphiában.
A helyszínül szolgáló régi börtönkomplexum elátkozott földre épült és ennek köszönhetően a hosszú-hosszú évek során számtalan furábbnál különösebb eset zajlott le a fegyházban és a környéken. Gyakoriak az öngyilkosságok, és a szokatlan halálesetek, miközben a rabok kísértetekről és halálon túli lényekről suttognak.
Az ügyet felkaroló detektív, akit a mókás nevű Michael Paré alakít, egyre több mindent derít ki, annak köszönhetően, hogy nem ijed meg a furcsa események ellenére sem és megérti, hogy a válaszokat – ahogy az lenni szokott – a múltban kell keresnie. Ebben megkönnyíti és egyben meg is nehezíti a dolgát, hogy a börtönt éppen átépítik. Előkerülnek a régebbi helyiségek, cellák, lepusztult folyosók, az egykori igazgató dolgozószobája és a kazánház. Turner nyomozó fokozatosan fedi fel a börtön mocskos múltját, miközben a sitten elszabadul a pokol, a rabok megvadulnak és kitör egy lázadás.
A film jobb, mint amilyennek látszik, én legalábbis kellemeset csalódtam benne. Megvallom egy rossz mozira számítottam, de ez a film egy tisztességes, ám közhelyektől hemzsegő alkotás. De legalább van benne némi egyediség!
Ezt persze nem az alapötletre gondolok, vagy a szereplők hátterére, mert mindez annyi klisét vonultat fel, hogy az bőven elég egy megszokott, középszerű filmhez. Bár ez film ennyi is, se több, se kevesebb.
Egy jó erős közepes, tűrhető hangulattal, nem vészes szereplőgárdával, emellett még a történet aprócska butaságai is eltörpülnek. Legalább is könnyebben ellehet tőlük tekinteni.
Sajnálatos módon nem tartják fenn a titokzatos atmoszférát, melyben ellehetne veszejteni a nézőt, hogy:
Vajon tényleg rossz szándékú szellemek járnak az ódon falak között, vagy valami sokkal evilágibb magyarázata van az eseményeknek.
A készítők gyorsan dűlőre vitték a dolgot, melyik irányba induljanak el.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a kísértetes verziót választották.
Ez végső soron nem árt a mozinak, hiszen a rémisztő jószágok is becsületesen vannak megjelenítve, nekem tetszett ez a látványötlet.
Bár ha nem ennyire egyértelmű megoldást választanak a történtek magyarázataként, szinte biztos, hogy jobb néznivaló kerekedett volna ki belőle. Így azonban egy síkon mozog a sztori és a sablon-özön okán nem sok meglepetés nyújt. Van itt családját elvesztett zsaru, szemétkedő smasszer (Tom Sizemore), és a gonosz események mögött álló személy is körülbelül annyira meglepő, mint az hogy a macska nyávog, és nem röfög.
Szóval nem túlzottan eredeti a végkifejlet sem.
Mindettől függetlenül egy meglepően élvezhető filmről van szó, ami közel sem olyan rossz, mint amilyennek látszik. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy jó lenne, de kétségtelen, hogy nem is annyira szar. Az ilyen kaliberű alkotások szintjén ez egy igényes, tisztességes iparos munka.
Nem hoz semmi újdonságot, de nem is akarja kitépni az ember a haját alatta és nem is szemez a távirányítóval, egérrel.
Új hozzászólás beküldése