Elmondtam már nem egyszer, a hideg kiráz a „gyerekkel ijesztgetős” moziktól. Miért mondom ezt? Azért mert bár elsőre nem olyan nyilvánvaló, ez a film olyan. Ha sejtem, hogy ilyen eszembe sem jut, hogy megnézzem.
De ha már így alakult, akkor megosztom a tapasztalataimat veletek.

Gyerek vagyok, ijedj meg!

Még egyszer nem fejtem ki miért ódzkodok az ilyen filmektől, inkább elmondom miről is van itt szó.
Renée Zellweger jó választásnak bizonyult, az egész filmben az ő játéka értékelhető.
Kár, hogy Christian Alvart rendező munkája lehúzza a színésznőt.
Zellweger egy Emily nevű, egyedülálló, a munkájába temetkező szociális munkást alakít, aki 38 esete mellé kap egy 39.-ket is. Innen a cím.
Egy aranyos kislány, Lilly áll az incidensek középpontjában, akit a gyanú szerint bántalmaz a családja, de legalább is elég rosszul bánnak vele. Emily kimegy az otthonukhoz és nyilvánvalóvá válik:
A családi tűzhely kialudt, a háttérben komoly feszültségek rejlenek, nem sok kell a robbanásig.

Ez viszonylag hamar be is következik, hiszen a kislány felhívja a nőt, aki kisiet ismét és elég bizarr szituációban találja a családot. Ahelyett, hogy Ki nevet a végént játszanának, inkább beteszik a gyereket a sütőbe és meg is sütnék, ha Emily nem mentené meg Lilly-t. Balszerencséjére felébred benne az anyai ösztön és eléri, hogy a gyereket nála helyezzék el.
És innentől kezdve válik pokollá az élete!
Megkezdődnek az ilyenkor szokásos különös és hátat már nagyon régóta nem borzongató események, Lilly-ről lassan kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, amilyennek látszik és kiadja magát.
Én már fogtam a fejem, Emily-vel együtt, bár valószínűleg nem ugyanazon okok miatt…

Van ugyanis ennek az Emily-nek egy közeli jó barátja, Doug (Bradley Cooper) aki nem bánná, ha még ennél is közelebb kerülnének egymáshoz, ám közéjük áll a kislány. Pár percet eltölt ez a középkorú férfi a kislánnyal és falfehéren, rettegve lép ki az ajtón. Ennél kevés hiteltelenebb dolgot láttam eddig…
Most komolyan ez legyen ijesztő, hogy egy meglett férfiember maga alá rondít félelmében, mert társalog egy alig 10 éves gyerekkel?
Még csak olyan durva dolgokat sem mond Lilly, arról nem is beszélve, hogy mikor venne komolyan egy ilyen gyereket egy felnőtt?
Na, mindegy Cooper egyébként sem szerepel sokat – a karakterének is elég nyúlszíve lehet – hiszen egy bizarr hallucináció során életét veszti. Vagy valóság lenne?
Darazsak másznak elő innen-onnan,
ő pedig – mivel nem csak a kislányoktól, hanem a darazsaktól is fél - őrjöngeni kezd, majd egyszer csak fröccsen a vér. De mitől? És mi okozta a halálát?
A darazsak elvágták a torkát? Vagy úgy megcsípték, hogy szétdurrant a feje? Esetleg belemásztak és annyian gyűltek össze benne, hogy darabokra szakadt? Rejtély…

Akit érdekel a film és meg akarja nézni, az inkább eddig olvasson, mert spoileres tartalom következik!

Mondanám, hogy lelövöm a poént, de itt nincsen poén, a fordulatok kiszámíthatóak, az egész film egy akkora sablon, hogy még egy ilyen nincsen. Az egyetlen meglepő fordulat is csak még többet ront a filmen. Ez pedig a következő:
A kislányból előbújik a kisördög. De szó szerint ám!
Igen, bizony, tévedésről szó sincs, a gyerek valójában egy gonosz démon. Itt azt mondtam:
Kész, ezt ennél jobban elrontani nem is lehet. Tévedtem!

Egyszerűen röhejes, ahogy be vannak szarva egy gyermektől, még akkor is, ha utólag kiderül, hogy a gyerek nem is ember. Szóval Emily retteg, próbálkozik szabadulni Lilly-től, keresi a megoldásokat, de egyre nyilvánvalóbb, nem hogy győztesként, de még élve sem kerülhet ki ebből a helyzetből.
Ezt a borzalmas összhatást még azzal tetézték, hogy meg is mutatták, hogy néz ki a szörnyeteg.
Ez az alkotás elképesztően gyenge, nem kapta meg a „szar film” címkét, de csupán azért mert a film igényes. Még akkor is, ha rossz a történet, a látnivaló,  és az egész, úgy ahogy van egy szánalmasan elcsépelt próbálkozás, számtalan unalomig ismert klisével. Gyakorlatilag fogtak egy igénytelen összetákolt vázat, amire ráhúztak egy sablont. Egyszóval kritikán aluli.
Zellweger játéka valamicskét dob az összhatáson, de a Lilly-t játszó Jodelle Ferland nagyon gyenge volt.
Én már Az Árván is téptem a hajam, annak ellenére, hogy az ott gyerekként főszerepet játszó Isabelle Fuhrman egészen jó volt, de ez kiverte a biztosítékot.
Nélkülöz minden ötletet, egyediséget, egy cseppnyi fantázia sincs a moziban.
Egy nagyon szánalmas próbálkozás, emellé még unalmas is.

Röviden:
Első fél óra = Már tudtam, hogy ez rossz lesz.
Egy óránál = Már élvezhetetlen volt.
Az utolsó félórában = Ez meg mi a f…