Mivel a péntek is már majdnem hétvége, kezdjük is el egy páros kritikával.
Elég régóta sáros vagyok már e két Stephen King film összehasonlításával.
Most eljött az ideje (vagyis sikerült rávennem magam, hogy megírjam), hogy láthassátok. A horror királya (és én) büszkén prezentálja: Végítélet és 1408.
A tovább mögött, mindkettőnek megnézhetitek a trailer-ét.

Tovább…

Az idősebb jogán a The Stand-del kezdeném. A magyarul Végítélet címmel ismert mozi még az 1994-es év eredménye. Ennél fogva kissé primitívre sikeredett.
Legalábbis mai szemmel mindenképp.
Ám ez még nem lenne baj, bár a régi King adaptációk többnyire nagyon gagyin sikerültek, mert nem kell ahhoz szemkápráztató effektelés, hogy jó filmet lásson az ember. Kingnél meg nem a látványra kellene helyezni a hangsúlyt. Régebben nem igazán volt kivitelezhető, hogy az íróember agyszüleményeit megjelenítsék. Vagy ha volt, ma már az inkább csak nevetség tárgya.
A Végítélettel alapvetően nem az a baj, hogy régi, és gagyik az effektek, (nincs túl sok) hanem az, hogy négyszer másfél órás. Leírom még egyszer: 4 X 1,5 óra.
A színészi gárda, a story-ból fakadóan elég kiterjedt, és King filmjeiben rendszeresen kiváló képességű emberek szerepelnek. A The Stand főszereplője Gary Sinise, de fellelhető még, mint főgonosz Jamey Sheridan is, továbbá Rob Lowe. Még maga a szerző is feltűnik a filmben.
A történet szerint a világon élő emberek döntő többsége áldozatul esik a Szuperinfluenza nevű vírusnak, ami gondatlanság okán szabadul el egy katonai kutatóközpontból.
A katasztrófát csak maroknyian élik túl, és még nem is sejtik, hogy részt kell venniük egy posztapokaliptikus világban lezajló háborúnak. Álmokat látnak, egy idős nő, Abigail anyó egy kis tanyára hívogatja őket, míg Randall Flagg, a Sötét Ember szintén megjelenik álmaikban és Las Vegasba, „A bűn városába” csábítja őket. Ez valójában a Jó és a Rossz ellentétét jelenti, megtámogatva némi vallásos misztikummal. Nem is lenne rossz a film, ha nem lenne mini sorozat, négy részes, és ilyen rohadt hosszú és vontatott.

A 1408 már egészen más tészta. Mindössze 94 perces, és vadonatúj, mivel 2007-es.
A Mist kivételével, rég láttam King filmet, amit ennyire eltaláltak volna. Sajnos a Minden halálit nem olvastam, melyben e novella található, de filmen keresztül is megkaptam a megszokott King-utánérzést.
A John Cusack alakította Mike Enslin foglalkozása szerint kísértet lakta helyeket keres fel, hogy aztán élményeit megírja egy könyvben. Így kerül a New York-i Dolphin Hotelbe, ahol a 1408-as lakosztály tartja rettegésben a dolgozókat és az igazgatót is, akit viszont Samuel L. Jackson személyesít meg. E páros nekem már garanciának minősül.
Nos, Mr. Enslin kiveszi a szobát egy éjszakára, az igazgató tiltakozása ellenére, majd megkezdődik a furcsaságokkal, ijesztő eseményekkel teli éj. Mike szembe kerül a szoba egykori, néhai lakóinak testnélküli visszhangjaival, megkínzatása halott kislányával való találkozással folytatódik.
Az őrületig fokozódik a feszültség, majd Mike kimerülten és kétségbeesetten felgyújtja a szobát.
A film vége fanyarkás Happy End, de terveztek alternatív befejezéseket is, ám azokban John Cusack többnyire meghalt. A 1408 egy kiváló film, inkább thrillernek nevezném, mert az emberi elme határaira kísér minket. Ahol a félelem, a bűntudat, remény, az életösztön, az őrület tanyázik. Példaértékű pszicho thriller.