Az árva(Orphan)

Egy újabb próbálkozás „az ijesztgessünk gyerekekkel” kategóriában. Én már nagyon unom, hogy időről időre sátáni kölyökkel akarják rám hozni a szívbajt. Jelen esetben is van egy kislány, aki már a mozi plakátokról letekintve is kellően unszimpatikus és idegesítő. Vagyis a szokásos.
A film alapvetően nem hoz újat, de akadnak benne értékelhető momentumok.


Nem csoda, ha megcsappant a gyermekvállalási kedv.

Alapvetően nekem az a gondom az ilyen filmekkel, hogy a benne látható gyermekek a legelfogultabb nézőpontból sem nevezhetőek reálisan ábrázoltnak. Nem szerettem soha sem, ha így mutattak be egy gyereket. Az eredeti Ómen és a Jófiú (Macaulay Culkinnal) óta említésre méltó produkcióval nem találkoztam. Ezekre csak úgy tudok tekinteni, mint egy újabb felesleges bőr, amit lehúznak a témáról.
Az alaphelyzet a következő:
Apuka (Peter Sarsgaard) és Anyuka (Vera Farmiga) között feszült kissé a viszony. A családi háttér nem éppen a legjobb egy halvaszületés, némi depressziós alkoholfüggőség és egy megcsalás miatt.
Két gyermeket nevelnek, melyből a kislány, sajnálatos módon süket néma. Ez a kislány valami elképesztően aranyos, a mosolya láttán az ember elgondolkodik a DNS reprodukció lehetőségén.
Örömmel figyeltem ezt a gyerekszínészt, minden mozdulatát áthatotta a játék öröme, izgalma, még akkor is amikor homlokegyenest más érzelmeket fejezett ki.
Aryana Engineer egy jó pont a castingért felelős személyeknek, részben ő az oka, hogy másként ítéltem meg a filmet.
Kihasználva az alkalmat, rátérnék a színészek játékára, mivel meglepően jó alakításokat lehet látni.
Sarsgaard borzalmas, de Farmiga tűrhető és az Esther-t alakító Isabelle Fuhrman egészen jó teljesítményt nyújt. Eltalálta a szerepet, a kislány kellően zavaró, idegesítő és bosszantó.
Ám egy pillanatra sem félelmetes...

A szülők arra a következtetésre jutnak, hogy problémáik megoldása csakis egy gyermek örökbefogadása lehet. Az árvaházban gyorsan össze is barátkoznak az idősebb Esther-rel, aki kicsit furcsa ugyan, de imádnivaló, aranyos, intelligens és remekül fest.
Megkezdődik hát a beilleszkedése az új családjába, ami látszólag könnyen megy, de aztán kibújik a szög a zsákból. Megmutatkozik a féltékenység és Esther valódi jelleme is elkezd kibontakozni.
Ezt különös baleseteken keresztül mutatják be, illetve a démoni gyermek észrevétlenül manipulálja a környezetét, majd egymásnak ugrasztja a szülőket.
Az a jelenet nagyon megmaradt, amikor Esther este bemegy a fiúgyerek szobájába és megfenyegeti, miközben egy kést szorít a férfiak jellemzően érzékeny testrészéhez.
„Ha megtudom, hogy hazudtál, levágom azt a csupasz kis pöcsödet, mielőtt rájöhetnél, voltaképpen mire való!”
Itt nem bírtam tovább. Felröhögtem.
Értem én, hogy azért adtak ilyen szavakat egy gyerek szájába, hogy az sokkolóan hasson, de engem megkönnyeztetett a nevetés.
A megszokott sablont tovább folytatva, Anyu rájön, hogy a kislány egy rohadék, de senki nem hisz neki.Apa inkább az új jövevénynek hisz, mint annak a nőnek, akivel már évek óta osztozik a mindennapokon, még ha vannak is köztük ellentétek. Fura ez, na!

Ez innentől SPOILER-es tartalom, szóval csak saját felelősségre!

A film legvégén kellemes meglepetés ért. Ugyanis a már kötelezően elvárt csavar, valóban meglepő fordulatnak nevezhető. Kiderül Esther valódi háttere, miszerint nem egy orosz árvaházból jött, hanem egy elmegyógyintézetből. Ettől a ponttól érthetővé válik Esther összes cselekedete, illetve a film végén látható jelenet, amitől hirtelen elállt a lélegzetem. Ugyanis a kislány rámászik Apura.
Ekkor halkan elkezdtem mormogni, hogy: Ne! Csak ezt a gerontofil hülyeséget ne!
De nem erről van ám szó! Az örökbefogadott lány, nem lány, hanem egy furcsa és nagyon ritka betegségben szenvedő felnőtt nő. Erre a fordulatra mondom én azt, hogy: FORDULAT.
Egyszóval a fim végére akár azt is mondhatom, hogy tetszett, de ettől függetlenül, maga az egész korántsem. Nehezen emésztem azt meg, hogy az ilyen filmekben sosem bírnak el az 5-10 éves gyerekekkel. A kis ördögfajzatok mindenkit kicsinálnak. Vagy érzelmileg, vagy fizikálisan.
Ez a film sem több mint egy nagy sablon és értékelhető csavar. Ennyi és nem több.
A színészek és sminkes munka javítanak valamicskét rajta, de összességében egy közepes alkotás marad. Az alkotás nem unalmas, de a gyerekek horrorban való felhasználása kezd nagyon unalmassá válni. Már a Túlvilág szülöttében is rühelltem ezt a megoldást.
Erre már régóta nem lehet megalapozni egy mozit.
Akárhogy nézem, Az Árva sem különb a többinél.

4

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről