Igaz történet alapján készült ez a film, a sztoriját érdekesnek találtam, ezért esett rá a választás, mint a Horror Hétvége újabb jelöltjére.

Sajnálatos módon azonban nekem nem tetszett. Valahogy nem azt kaptam, amit vártam. Voltak benne bőven logikai bukfencek, amelyeket egy átlagos ijesztgetős filmnél még tolerálna az ember, de egy olyannál, ami elvileg megtörtént eseten alapul, annál már nem szabad ilyen elnézőnek lenni.

A címe elég sokat mond, azt hiszem mindenki ki tudja találni, hogy milyen irányvonalat képvisel.

A többit a tovább mögött...

Az 1987-es évben járunk és a Campbell család tagjainak kálváriáját követhetjük végig eme 2009-es alkotás során.

Arról van szó, hogy a família legidősebb gyereke, Matt rákos megbetegedésben szenved. Nincs túl jó bőrben, gyakran van hányingere és egyéb tünetei, amelyek a kezelés számlájára írhatók. Szomorú történet ez. Jól megkoreografálták a család többi tagjának szenvedését. Csupa csupa emberi reakció. Sajnálják a fiút, mindent megtennének érte, néha azonban egymást, vagy épp őt okolják.

Fontos momentum a menekülési út keresése, amely leginkább a családfőn érvényesül. Gyenge jellemre vall, hogy az italhoz nyúl és ezen alkalmakkor tör, zúz és gyerekesen viselkedik. Nem képes szembenézni a tényekkel, inkább az egyszerűbb megoldást választja. Igazából nincs is olyan sok szerepe a filmben, nem ezek a bizonyos jelenetek a fő mozgatórugói ennek a mozinak.

Sokkal inkább az anya válik vezetővé és a tettek mezejére lép. A kórház, ahol Matt-et kezelik, messze van attól a háztól, ahol jelenleg élnek, ezért Connecticutban keresnek új otthont. Nem vásárolják meg a félelmetes előtörténettel rendelkező házat, csupán bérlik arra az időre, amíg a fiút kezelni kell.

A fő irányvonal mellett húzódó dráma szinte tapintható. Ezek ötletes dolgok, még hihetőek is. Soha nem beszélnek arról, hogy mi lesz, ha a kezelés nem jár sikerrel, mi lesz akkor, ha Matt meghal. Ez is egyfajta menekülési út, kivezető az igazságból. Szinte csak Matt jár a földön, tisztában van sorsával és úgy tűnik, elfogadta a másik lehetőséget is.

A tágas és ódon épület, ahová a 6 tagú család költözött, régebben halottasházként funkcionált. A vezetője egy bizarr ember volt, aki előszeretettel tartott szeánszokat inasa segítségével, akinek megvoltak az erre szükséges képességei. Médium volt a fiú.

A beköltözés óta furcsa jelenségek játszódnak le a család szeme előtt, azonban ezeknek többnyire csak Matt a szemtanúja. Ezt úgy magyarázzák, hogy a beteg fiú már közel jár a másik oldalhoz, ezért láthatja a szellemeket. A nyugtalanító dolgok végére akar járni és kideríteni az igazságot. Az igazságot, amely egy ládika mélyén pihen már hosszú ideje.

A lényegesebb történeti elemeket nem osztom meg veletek, nem akarok lelőni minden poént. Annyit azonban meg kell említenem, hogy az egyik helyiségben meglehetősen sok holttest van befalazva. Kérem szépen. Hogy van az, hogy ennyi ember földi maradványa nem okoz olyan orrfacsaró bűzt, hogy még csak a közelben se tudnának tartózkodni? Ezzel a dologgal nem tudok kibékülni, főleg egy igaz történetben. A halottak egy bemélyedésben helyezkedtek el a fal mögött, amelyet csupán egy fából készült fal választott el a lakótértől. Nem eregetik magukból a bűzt? Hogy van ez?

A film vége különösen nem tetszett, nem volt életszagú. Matt felgyújtotta a házat, ezzel átengedve az ott raboskodó lelkeket az örökkévalóságnak. Ezután hipp-hopp a fiú rákja eltűnt, ő pedig még ma is éli világát. Az igaz, hogy volt ott még egy megszállás, amelyet Matt élt át a saját testében, de ez akkor is elég hihetetlen számomra.

Összességében egy ötletes horror, ami sajnos tele van üresjáratokkal, unalmas körítéssel és túlságosan elrugaszkodott „igazságokkal”.