Egy ilyen több szálon futó történetet nem könnyű vászonra vinni, a legfontosabb egyértelműen a jól megírt forgatókönyv, amiben minden szereplőre ugyanannyi idő jut, vagy ha annyi nem is, a főbb szereplők és történetek okkal legyenek kiemelve. Ne nyomják el a többit.
Ennél a filmnél nem így van, itt mind közel ugyanannyi figyelemben részesült és ettől a film egy kicsit széttart. Nem vészesen ugyan, de azért észrevehető, hogy Wayne Kramer (forgatókönyvíró és rendező) mozija nem lett annyira egységes.
A témája – vagyis a bevándorlók – ad egy keretet az alkotásnak, de azon belül túl élesek a határvonalak. Sok kis film érzetét keltik, amit esetlenül kötöttek össze.
De hogy ne csak panaszkodással teljen el a kritika (hiszen egy jó filmről van szó) térjünk rá a lényegére, ami a történetekben rejlik. Ezek egytől egyig elszomorító, kegyetlen és durva sztorik, amik megtörténtek, megtörténnek, vagy meg fognak történni más emberekkel egy olyan országban, ami az egyenlőséget, a testvériséget és a szabadságot tűzte a zászlajára, mi több élharcosként lobogtatja máshol is e zászlót. Ám a legjobb szándék is a pokolba vezet, ha emberekről van szó.

A szabadság ábrándja mindig is kedvelt téma volt, mind a filmművészetben, mind egyéb művészeti ágakban, de még egyéb területeken is szívesen puffogtatják e lózungot.
A magyar címe remekül vezeti rá az ember gondolatait annak a világnak a limitált szabadságára, amiben élünk.
Amerikában minden nagyobb.
És nem csak a hamburgerekre gondolok, vagy a bevásárló központokra.
A gondok is nagyobbak. Amennyivel nagyobb ország, annyival másabb jellegűek ezek a problémák, minőségükben és mennyiségükben is.

Sztorija szerint Harrison Ford – ő talán az a színész, aki központibb a történetben, illetve több játékidővel bír – a Bevándorlási Hatóságnál dolgozik. Nap nap után kerül kapcsolatba ezekkel a nehéz sorsú emberekkel, akiket nem csak a szegénység, hanem a hátrányos megkülönböztetés, az ostoba sztereotípiák, a kiszolgáltatottság réme és az oktalan, alaptalan gyűlölet is sújt.
Különböző népcsoportok, nemzetek tagjainak sorsát követhetjük nyomon, akik igyekeznek megtalálni a boldogulásukat az „Ígéret földjén”, vagyis Amerikában.
Ford szála elsősorban egy mexikói anyukához (Alice Braga) és annak kisfiához köthető, mely során igyekszik megtalálni a gyermek anyját és ezáltal mélyebbre merül azon emberek életében, akiknek kitoloncolásáért és ellenőrzéséért fizetik.
De ott van egy ausztrál színésznő (Alice Eve) is, aki a zöld kártyáért olyasmit kell megtennie egy hivatalnoknak, (Ray Liotta) ami azon túl, hogy megalázó, minden önbecsülést kiöl belőle és emiatt még a párkapcsolata is tönkre megy. Liotta szálához pedig a felesége, Ashley Judd sidestory-ja kapcsolódik, aki örökbe akar fogadni egy nigériai származású kislányt.
Amerika a nemzetek nagy olvasztótégelye, ahol az ázsiai népek nagy számban képviseltetik magukat. Ebben a filmben is helyet kapott egy koreai fiatal, aki elmerül a bűnben, ami az egyik kiút a nyomorból ezeknek az otthontalan embereknek. A másik az illegális munka, vagy esetleg az élethosszig tartó küzdelem, hogy egyenértékűnek tartsák őket.
Mégis a legkeményebb sors egy arab kislányé, aki egy terrorizmusról szóló házi dolgozat miatt embertelen kálvárián kell keresztül menjen. Egyértelműen ez a legfajsúlyosabb történet, hiszen 9/11 óta a „terrorfenyegetés” központi témává vált, mondhatni ügyeletes mumussá. Minimum minden tízedik filmben említés esik róla, mi több már gyerekmesékben is helyet kap.

A sok emberis sorsot lassan kötik össze, de valamilyen módon mind kapcsolódnak egymáshoz és Harrison Ford ott áll mind felett, mint az ember, aki belülről látja ezt az egész színdarabot.
Ahány sors, annyi befejezés. Szomorú történetek ezek, amik a maguk kissé felületes – hát, hogy lehetne ennyi emberi életet belezsúfolni alig 2 órába? – módján mutatják be az amerikai bevándorlók életét és küzdelmeiket.
A film tanulsága egyértelmű:
Mindenki csak addig szabad, amíg mások úgy nem döntenek, hogy megvonják tőle ezt az egyéként is jól körbehatárolható szabadságot. Mélyen elgondolkodtató alkotás, ami alkalmas a nézők nyugalmának megzavarására.