Alkonyattól pirkadatig… csak hogy ez esetben ez 30 napos intervallumot jelöl.
Egy hónapnyi sötétség. A népszerű képregény sorozat megfilmesítése alapvetően nem is sikerült rosszul, de ennek fő oka a jó történetben keresendő. Mert a sztori? Igen, az van neki, nem is akármilyen.
Steve Niles és Ben Templesmith IDW-nél kiadott képregénye nem forradalmasította a vámpírok témakörét, bár az ábrázolásban akadnak eltérések a klasszikus vérszopó kinézettől.
A sajátos rajztechnikával készült olvasnivaló stílusából azonban nem köszön vissza sok minden a filmből. A történet alapvetéseiben nem tér el, a szörnyetegek kinézete is stimmel, csak a hangulata más, ám el kell ismerni, hogy ez az eltérő atmoszféra nem rosszabb. Más ugyan, de nem ront a mozin.

A helyszín Alaszka, egy aprócska város, Barrow. Az USA legészakabbra fekvő településén éppen nagy a készülődés, hiszen hamarosan beköszönt az évenkénti 30 napos éjszaka. A népesség jó része elhagyja elszigetelt otthonát, de azért egy páran ott maradnak.
Többek között a helyi seriff, a főszereplőnk Eben (Josh Hartnett), aki egy elég szürke alak – köszönhetően Hartnett harmatos alakításának. Éppen fasírtban van az asszonnyal, Stellával (Melissa George), nem nagyon beszélnek egymással, válófélben, ahogy azt kell, mindeközben persze továbbra is szeretik egymást. Ezen a vonalon ne számítsunk újdonságra, nem is igen fejteném ki bővebben.
Folynak az előkészületek, de nem csak a távozásé, hanem az érkezésé is.
Korábban ellopott és elégetett mobilokat találnak a hómezőn, leölik az összes kutyát, titokzatos hajó érkezik a parthoz, míg egy különös és ijesztő idegen (Ben Foster) is feltűnik a városban.
Az áramszolgáltatás tönkre megy, majd megérkeznek a vámpírok!
A szipolyok számára eszményi a hely, az idő és a környezet – 30 napig sötét van, ugye -, hogy az itt maradtak módszeres mészárlásába fogjanak. Barrow békés települése a vadállatok játszóterévé válik.
Megkezdődik a vérengzés és a hajtóvadászat a bujkáló túlélők után.

Eben és felesége, meg még egy páran sikeresen megúszták a vámpírtámadás első hullámát.
Ekkor köszönt be a 30 napnyi éjszaka, mely során végigkísérhetjük a főszereplők próbálkozásait a túlélésre. Megkísérlik kihúzni a hónapot, miközben macska-egér játékot folytatnak a vérszívókkal.
Jól látható, hogy egy egészen jó kis „survival-horror” kerekedik ki a szemünk előtt.
A történettel minden stimmel, a kidolgozásában azonban már akadnak aprócska gondok.
Ezzel kapcsolatban a fő probléma a színészekkel van. Elsősorban a főszereplő, Eben seriff, vagyis Josh Hartnett. A férfi főszereplő, aki összetartja a kis túlélő csapatot, aki a lelket tartja bennük egyszerűen nem szimpatikus karakter. Oly mértékben közönséges, hogy Hartnett-ről nevezhetnék el a közönségesség mértékegységét. Az úriember minimum két hartnettnyi alakítást nyújt…
Próbálkozik átadni az érzelmi, morális változásokat a karakterben, de ez kimerül a gyakori hunyorgatásban, arcjáték nélkül. Melissa George hozta szintet, a Triangle-ben alkotott hasonlót.
A vámpír horda vezérét alakító Danny Huston viszont kellemes meglepetést okozott – a szinte epizód szereplő Fosterrel együtt. E két úriember játéka lényegesen feljavítja a színészgárda teljesítményét.
A romantikusnak szánt drámai vég, bár kíméletlenül sablonos, de kerek egészet varázsol a sztoriból.
David Slade – az Alkonyat: Napfogyatkozás rendezője - egy kellemes horrort hozott össze.
Jó hangulatú, jó történettel bíró és alapvetően esemény dúsnak, izgalmasnak mondható alkotás A sötétség 30 napja. Egyedibb, vadállatokra hajazó, ám intelligens vámpírábrázolás, továbbá temérdek vér, ami elengedhetetlen egy horror esetében, küszködés a túlélés érdekében, miközben egy hónapnyi sötétséget kell kibírni a lehető legkeményebb környezetben, a legkomorabb körülmények között.