Ez egy művészfilm, ráadásul francia. Catherine Breillat Pornocratie című eredeti művéből készült. Mélyen tisztelt írónőnk, annyira buzgó volt, hogy könyvéből forgatókönyvet írt, és még a narrátor is ő a filmben. Én már teljesen kiábrándultam a művészfilmekből… Legalábbis nem sok művészit látok bennük.
Figyelmeztetés! A film korhatáros, 18 éven aluliaknak nem ajánlott, de én igazából csak azoknak vetíteném le, akik éppen haldokolnak, de azoknak is csak akkor, ha még meg is akarnám őket kínozni.

 
Nézzük meg közelebbről...

Először nagy vonalakban elmondom, miről szól e remekmű, aztán rátérek az értékelésemre.
Van két főszereplő: A Férfi, és A Nő. Az első Rocco Siffredi, aki nem mellesleg pornószínész volt, vagy még mindig az. Ezek után sejthető, hogy mi is a film fő cselekménye…
A Nő pedig Amira Casar, aki többet látható csurdén, mint ruhában.
Az a lényeg, hogy a Nő megismerkedik ezzel a Férfival, aki homoszexuális és elhívja magához négy éjszakára meglehetősen jó órabérért.
De nem azért, hogy huncutkodjanak… azért, hogy nézze!
Persze aztán huncutkodnak is, de az, amit művelnek, hogy finoman fogalmazzak nem egészséges pszichéjű embereknek való.
Valahol azt olvastam róla, hogy filozófiai értékű gondolatokat tartalmaz és titkokat tár fel, stb. Valójában csupán kőkeményen aberrált cselekmények sorozata, emellé még többnyire érthetetlen szövegelés is társul. Perverziók állandója az egész, érthetetlen motivációkkal és célokkal a szereplők szempontjából. Kétségbeejtően unalmas és egyhangú színészi játékkal szembesül a néző.
Könnyen lehet, hogy én nem rendelkezem kellő intelligenciával és művészi empátiával, de ha a művészet itt kezdődik és ez a színvonal, akkor én ezt büszkén vállalom.
Az intimitás a világon az egyik legszebb dolog. Ez a film, ezt a szépséget erőszakolja meg, valami hihetetlen brutalitással. Gyerekek semmiképpen se nézzék meg, mert káros lehet a további személyiség fejlődésük szempontjából!!!!