A Nagy Kvízválasztó (Starter for 10)

E film kissé megtévesztő, hiszen vígjátékként hirdeti magát, miközben komikus elemei nem igazán domborodnak elő. Az egész hangvétele inkább komolyabb.
Én pedig elkövettem azt a hibát, hogy a borzalmas Az idegen után néztem meg, mondván: Ez majd felvidít!
Nem így lett, de ez nem a film hibája, félrecímkézték, mert inkább egy könnyedebb drámának nevezném. Egy tűrhető alkotás egy srácról, aki mindent tudni akart, hogy rájöjjön, mennyire nem tud semmit.


Tom Vaughan első igazi mozi filmje, Tom Hanks producerkedése mellett akár még egészen ígéretes is lehet. A történetet David Nicholls azonos című regénye adja. Ebből az derül ki számomra, hogy vagy Nicholls írása nem túl magával ragadó, vagy az adaptálás siklott félre.
Persze az is lehet, hogy csak Az idegen utóhatásait éltem át alatta…

A főszerepben James McAvoy-t láthatjuk (az X-Men: First Class Xavier profjaként robbant be a köztudatba), aki Brian Jackson bőrébe bújt, aki egy kicsit esetlen, félénk gyerek.
Minden vágya az volt, kölyök kora óta, hogy okos legyen, hogy minden kérdésre tudja a választ. Ennek fényében szorgosan tanult, majd eljött az ideje, hogy egyetemre menjen, ahol bejut az iskola kvíz csapatába. Jobb helyre nem is kerülhetett volna, hogy megmutathassa a világnak tudását. Miközben megpróbálja elkezdeni új életét, hajszolva a tudást, megküzd gyermekkora emlékeivel is, főleg apja személye háborgatja.

Emellett két lány közé keveredik.

Rajong a szép, szőke Alice-ért (Alice Eve), miközben a tökéletesen ellentétes Rebecca-val (Rebecca Hall) is jól megértik egymást. Utóbbi hölgyemény komolyabb szerepet kapott a Tolvajok városában is.
Brian elkeveredik, azt hiszi, hogy a kulcs a boldogsághoz, kizárólag a tudásában lelhető meg.
Eközben Alice-szel sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szerette volna, a tudásba vetett hite megreped, majd összetörik, és rá kell eszmélnie, hogy elejétől kezdve téveszmék rabja volt.
Amit csak lehetett rosszul gondolt, amit a legértékesebbnek tartott, valójában túl volt értékelve és ezért nem vette észre azt, ami igazán fontos, ami igazán számít.
Ez úgy elég romantikusan, szépen hangzik, nem igaz?

Igen, ez egy ilyen meseszerű, kellemesen naiv film. Nem a színészi játékokért fogunk rá emlékezni ezt tény, bár ebben elmentek, inkább a mondanivalója fogja meg egy pillanatra az embert.

- Nem kell minden kérdésre tudni a választ. Néha elég csak a helyes kérdést feltenni. -

Alapjaiban szimpatikus főhősünk körül összeomlik az általa felépített hamis világ és meglátja mögötte a valódit. Ennek fényében nem mondhatnám nyugodt szívvel, hogy ez egy vígjáték.
Elvégre ez egy hatalmas katasztrófa egy ember életében, ám mivel ez nem egy keményvonalas dráma, hát egy-két hellyel-közzel jól eltalált poénnal elveszik az élét az eseményeknek és a végeredmény, egy élvezhető és könnyed mozi. Sablonos végkifejlettel, ám némi levonható tanulsággal.
A történet maga nem a spanyolviasz, de azt hiszem a háttér tartama kivetíthető és alkalmazható az életünkre. Nem hinném, hogy sokan látnánk magunk körül mi az, ami igazán számít, van-e értelme annak, amit teszünk nap nap után. Ne hogy aztán mi is rádöbbenjünk, légvárakat építettünk, aminek hiányzik az alapja. A mi életünk nem egy film.
Ebből azt hiszem, kiderül, hogy ez egy tartalmas, érdemi produkció, amit nyugodtan meg lehet tekinteni.
Ha nem kifejezetten vígjátékot, vagy drámát várunk, akkor kellemes élmény lesz.

6

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről