Nem kellett sok időnek eltelnie, ahhoz hogy észrevegyem, hogy ez a film nagyon hasonlít a Bájkeverőre Elizabeth Hurley-vel és Brendon Fraserrel. Vannak áthallások, de ez a mozi lényegesen gyengébb.
Mr. Baldwin a rendezés mellett a főszereppel járó macerát is vállalta és nem is nyújt olyan rossz teljesítményt a sikertelen és nem túl sok tehetséggel megáldott író szerepében.
Daniel Webster-t játssza, aki amellett, hogy nem sikerül neki semmi, elveszíti az állását is, miközben írótársa (Dan Aykroyd) ajtaján bekopogtat a siker.
A kiadó tulaja (Anthony Hopkins) is visszadobja a könyvét, hogy dolgozzon még rajta. Teljesen el van keseredve, amikor is megjelenik egy csinos, fiatal és titokzatos nő, akiről hamarosan kiderül, hogy ő maga a Sátán (Jennifer Love Hewitt).

Alkut köt a siker érdekében, eladja a lelkét.

Ha valaki nem venné észre – amit kötve hiszek, mivel annyira feltűnő – valami elképesztő, hogy Hewitt milyen vékony. Amellett, hogy elég ijesztő gyanítom még kifejezetten kóros is.
Ám ez eltörpül a gyenge színészi játéka mellett… Hurley valahogy jobban hozta ezt a figurát…

A paktumnak köszönhetően megérkezik a várva várt siker, eladja a könyvét sok másikkal együtt.
Házhoz jön a hírnév, a pénz, a nők, de ahogy az lenni szokott, azért nem minden klappol.
Sikeres íróvá vált, de tehetséget nem kapott, plágiummal is megvádolják, az irányítás kicsúszik a kezéből, miközben észre sem veszi, hogy megváltozott, nem ugyanaz az ember többé.
Eztán még az Ördög is belibben, hogy követelje a jussát.

Az üzlet, az üzlet.

A mozi témája örökzöld: Mi igazán fontos az életben? Mit vagyunk hajlandóak megadni az elismerésért, a sikerért, a boldogságért?
Valójában tanmese, amihez azért az is hozzátartozik, hogy láttunk már ennél sokkal jobbat.
A valamivel több, mint másfél óra alatt újrarághatunk egy ős öreg csontot, végignézhetünk egy olyan mesét, amit már százszor elmondtak már.
De ha mást nem is értékelünk benne, csak azt, hogy ezeket a kérdéseket felveti nekünk, már megérte.
Emellett erősen kritikus a film-és könyviparral is, ez több jelenetben, illetve párbeszédben érezhető.
Szóval akadnak értékelhető momentumai a filmnek, eleinte még kifejezetten szórakoztató is, csak ahogy halad a cselekmény veszít az erejéből, már nem köti le annyira az embert, hiszen ugyanazt megnézni századszorra már nem olyan élvezetes.
Végső soron egy tűrhető film, nem kár megnézni, de nem ragad meg a memóriában.