Régebben láttam ezt a kiváló vámpíros filmet, gondoltam teszek egy próbát, hogy az eltelt  csekély 16 év csorbított-e valamit rajta.

Még mindig úgy tartom, hogy ez az egyik legjobb vámpíros mozi, ami valaha készült. Az idő nem sokat fogott rajta, a színészek nevei még ma is jól csengenek.

Manapság vérszívós filmekkel tele a kamra, akkoriban viszont jóval kevesebb történet szólt erről a titokzatos fajról. Pláne nem a lelki válságaikról, stb.

Folytatom...

Bizony mostanság nagyon divatba jöttek a vámpír filmek, sorozatok. Abba most ne menjünk bele, hogy ez jó vagy rossz, de tény, hogy a mitológia teljesen más irányt kezd venni.

Gondolok arra, hogy szinte könnyed műfajt csináltak a vámpíros filmekből, pedig Drakula idejében még csak arra voltak jók, hogy riogassák az embereket. Nem pedig, hogy beléjük szeressenek.

Lényeg, hogy az Interjú a vámpírral egy régi vágású film, amely bemutatja a létezés sötét, és egyben gyönyörű és izgalmas kettősségét egy vámpír szempontjából. A hangulat komor és sötét.

Azt hiszem ennek az alkotásnak a legfőbb erősségei a színészek. Brad Pitt, Christian Slater, Tom Cruise, Kirsten Dunst, Antonio Banderas. Nem hangzik rosszul.

A történet főszereplője Louis (Brad Pitt), aki egy 24 éves fiatalember az 1700-as évek vége felé. Miután elveszti feleségét és születendő kislányát, megszállottan kezdi keresni a halált. Ekkor találkozik egy Lestat (Tom Cruise) nevű vámpírral, aki örök életet adományoz neki.

Persze mindennek megvan az árnyoldala is. Vámpírként kell leélnie az örökkévalóságot. Ezáltal lemarad az élet igazi értelméről. Azon kívül, hogy korszakokon átívelő történettel találkozhatunk, filozófiai és lelki kérdéseket is boncolgatnak a szereplők. Milyen érdekes, hogy az örök élet közben vész el az élet valódi értelme.

Hamar bekapcsolódik a sztoriba egy Claudia nevű kislány, akit a bájos  Kirsten Dunst kelt életre. Az ifjú hölgy sorsa örökre összeforr a vámpírokéval, miután Lestat őt is átváltoztatja. Innentől nem öregszik, vagyis megnőni sem fog. Nem járhatja be azt az életutat, amelyre az embert „programozták”. Armand (Antonio Banderas) fogalmazta meg kiválóan, hogy csak nagyon kevesen tudnak lelkileg megbirkózni a halhatatlanság súlyával.

Claudia és Louis látszólag végeznek Lestattal és hajóval Európába indulnak. Párizsban futnak össze először fajtabéliekkel, köztük a fentebb említett Armanddal. A gondolatolvasó teremtmények hamar rájönnek, hogy Claudia vámpírt ölt, ezért rá is ugyanaz a sors vár.

Innentől rohamosabb léptekkel haladunk a jelen felé, Louis elbeszélésében, amelyet egy Daniel Malloy (Christian Slater) nevű újságírónak ad elő. Megtudjuk még, hogy Claudia halála után visszatért Amerikába, összefutott az életben maradt Lestattal, aki már csak árnyéka önmagának.

Az a leginkább érdekes, hogy ezt az egész történetet Louis szemüvegén keresztül követhettük végig, aki természetéből adódóan kicsit sötétebb lelkivilágú. Épp olyan, mint a film. Nagyszerűen ábrázolják a vámpír lét árnyoldalait. A szenvedés, a bűntudat, a halál mind-mind velejárói ennek az állapotnak, amelyből nincs menekvés. Minden eltemetett baráttal, minden fájó pillantással a saját lelked egy darabkája is örökre sötétségbe vész.