Ez az a koreai film, amit valószínűleg nagyon-nagyon sokan ismernek. Na jó, nem ezt, hanem a 2006-os amerikai változatát, amely a Ház a tónál címre hallgat. Ez viszont Il Mare, úgyhogy a színhely ezúttal a tengerpart!

A történet:

Kim Eun Jun (Jeon Ji Hyun) elköltözik a tengerpartról be a városba, de egy levelet hagy a postaládában a következő lakosnak, hogy amennyiben levele érkezne, azt legyen szíves továbbküldeni neki. Az "új" lakó, Han Sung Hyun (Lee Jung Jae) nem hiszi, hogy a nő százas, mert nem csak, hogy rossz dátumot ír a levélre (két 1997 helyett 1999-et), de nem is lakhatott ott előtte, mivel Sung Hyun az első tulaj. Válasz választ követ, és hamarosan elég sűrű kis levelezés alakul ki kettejük között.

 Megismerjük mind a két főszereplő magánéletét. A nő szinkronszínészként dolgozik, a férfi pedig építész. "Kapcsolatuk" során először Sung Hyun szembesül nehézségekkel, amikor az apja meghal, ezen Eun Jun segít neki tovább jutni. Ezt a jótettet akarja a férfi visszafizetni neki, ám e közben halálos baleset éri. Egy olyan baleset, aminek Eun Jun a saját életében két évvel korábban szemtanúja volt. Amikor a nő erre rájön, megtesz mindent, hogy Sung Hyun idősíkjában ez a baleset ne következzen be.

Most mondjam, hogy nekem nagyon tetszett a film? Oké, mondom: Nekem nagyon tetszett a film! Nincs túlmisztifikálva benne ez az idősík dolog, vagy az eget-földet rázó nagy szerelem. Nem rágja a szánkba senki a megoldást, de azért rá lehet jönni, hogy mi is zajlik. Az pedig, hogy miként végződik a történet, talán előre látható, bár aki ismeri a Sandra Bullock & Keanu Reeves féle változatot, az picit meglepődhet, mert az utolsó, nagy áldozatvállalás itt a másik szereplőre hárul. Remélem nem árultam el túl sokat, és még érdemes megnézni a filmet :]