Ezzel az idézettel veszi kezdetét ez a történet – mely tömören összefoglalja a lényeget, de legalább is segítséget nyújt a mögöttes szándékok, érzelmek, háttérfolyamatok megértéséhez.
Ez most nagyon úgy tűnhet, hogy a film bonyolult történettel, avagy mondanivalóval rendelkezne, pedig ennek pont az ellenkezője igaz. Mind a sztori, mind a mondandó felháborítóan egyszerű.

Egy űrhajó landol egy sivatagos, elhagyatott bolygón, melyben három páncélos ürge utazott egy foglyot szállítva. Ez a fogoly, mint az szépen lassan kiderül, borzasztóan fontos, mivel utolsó a fajtájából és bosszút kíván állni népének elpusztítóin.
Ez a pusztító terv állítólag már folyamatban is van…

A fogoly megszökött és mindennél fontosabb, hogy ismét elfogják, mielőtt kivonják őket a bolygóról.
A körülmények nem mindennapiak, a sivatag kíméletlen, a hőség elviselhetetlen, felüti fejét az elégedetlenség. Centauri 7 (Daimon Poitier) meglehetősen renegát gondolkodású és szembefordul felettesével Karza-val (Isaac C. Singelton Jr. ). A feszültség egyre nő, miközben kezdetét veszi a hajsza a „szállítmány” – vagyis a fogoly után.

De nem egyértelmű, hogy ki a vadász és ki a vad…

A kergetőzés számos fordulatot produkál, mialatt nem válik vontatottá sem, bár azért el kell ismerni, meglátszik az alkotáson a kevés pénz, a jellegzetes amatőr betegségek, de egyértelműen jobb egy közönséges B-kategóriás mozinál. Nem a trash kategória!
Ez egy igényes és önálló alkotás, egyszerűen csak szerencsétlen egy kicsit. Collora, aki a történetet is megírta, nem csak rendezett, odafigyelt arra, hogyan forgasson tűrhető anyagot szinte semennyi pénzből is. Valószínűleg ennek köszönhető a helyszínválasztás is, ami egyébként eszményinek bizonyult ehhez a fogócskához. A táj jól illeszkedik az alkotáshoz, remek felvételeket láthatunk a sivatagról, szép és hangulatos helyszíneket választottak. Ez igazából a film jellemző hangulatának megteremtésében vállalt fontos szerepet, kiegészülve a jelmezekkel, amik szintén a pénzhiány és az ötlet ötvözetéből születtek. Nekem tetszettek a régi sci-fi-ket idéző, rikító, kopottas páncélzatok, a sisakok, a fegyverek.
A régi idők patinája csillant meg bennük.

Ezzel együtt könnyedén fülön csíphető az alkotásban az egykori sci-fi ászok hatása. Az emberben akaratlanul is felmerülnek az olyan klasszikusok, mint a Nyolcadik utas, a Ragadozó, a Star Wars, vagy éppen, ami számomra a legintenzívebb volt:
A Kedves Ellenségem.
Ezt talán a hasonló helyzet, a két szereplő (vadász és vad) nem ritka beszélgetései, egymás hajszolása, a köztük kialakuló – nem kifejezetten szoros – kapcsolat.

A mozi vége számomra kicsit már ellentmondásos volt, hiszen Centauri 7-ről megtudjuk, hogy népének nem oly szokványos tagja, mi több lázadó személyiség, de a befejezésben tanúsított viselkedésére azt hiszem leginkább a túlzás jellemző.
Mindenképpen érdemes vetni egy pillantást – sci-fi rajongóknak pláne – erre a filmre, hiszen remek példa arra, hogyan csináljunk élvezhető, értékes, szórakoztató filmet a zsebünkben talált apróból.