Hajrá Bliss!(Whip It)

Két okból figyeltem fel erre a filmre: Az egyik, hogy kedvelem a sportfilmeket, a másik pedig, hogy ez Drew Barrymore első önálló rendezése.
Egy amolyan kisvárosi mese egy lányról, aki kitörne eddigi unalmas életéből, és ehhez a görkorizást választja. Szerelem, csalódás, dráma mindez kemény nőszemélyek tolmácsolásában, Shauna Cross, Derby Girl című regénye alapján.


Rögtön az elején leszögezem, hogy Barrymore első filmje jó lett. Az idősödő színésznő úgy látszik direktorként is megállja a helyét, hiszen egy szórakoztató vígjáték-dráma keveréket adott ki a kezei közül. Jó döntésnek bizonyult, hogy a főszerepet a tehetséges Ellen Page-nek adta.

Ez a főszerep pedig egy Bliss nevezetű texasi tinédzser lány, akit akaratos anyja (Marcia Gay Harden) szépségversenyekre rángat el. Az egyébként lázadó jellemmel megáldott/megvert lány, ahogy csak lehet, tiltakozik ez ellen. Börtön számára e kisváros, ahol nem történik semmi, ahol egy büfében dolgozik, ennél ő többre vágyik. Izgalomra, kalandra, ki akar törni a langymeleg idillből. Céljához eszközt is talál, még pedig a görkorcsolyát.
De ez nem közönséges korizás, ez görkori derbi!

Nem, nem, ez bizony kőkemény sport, legalább is igyekeztek úgy bemutatni.
Talán nem is az ő hibájuk, hogy ez nem sikerült…

Bliss elmegy a Csirkészek csapatának válogatójára, összebarátkozik a javarészt középkorú nőkből álló csapat tagjaival. Ezek a nők mind gyermeklelkű felnőttek, alapvetően kedves, ám kemény emberek gyülekezete, akik ebben sportban élik ki magukat, de miközben komolytalankodnak, mindegyiküknek meg van a maga élete.
Bliss bekerül a csapatba, de szülei előtt eltitkolja új hobbiját, mivel úgy sem engednék neki. A sport miatt elhanyagolja barátait, más dolgok válnak fontossá, egészen addig, míg válaszút elé nem érkezik. A félénk lányból – relatíve – tökös nő lesz, sikeres a görderbiben is, de élete egyre csak bonyolódik. A sportban is kihívással találkozik (Juliette Lewis), a kötelező szerelmi szál is beúszik a sztoriba, majd tovább gyűrűzik a „csalfa férfi” csapáson, míg a családi háttér is kellemetlenné módosul.

Lényegében nem hoz semmi újat a film, de alapvetően szimpatikus alkotás, szimpatikus a mondanivaló, amit közöl, továbbá kellemes a hangulata. Még akkor is, ha egyértelmű volt számomra, hogy ennek az alkotásnak nem feltétlenül én voltam a célközönsége. Azt nem mondanám, hogy vaginával kell születni, hogy igazán élvezhető legyen a film.
De nyilvánvaló, hogy elsősorban a nőket célozza meg a mozi.

Barrymore jó érzékkel rendezett, ezt el kell ismerni, a filmje jó, ami főként a remek színésznőknek volt köszönhető. Saját magára csupán egy szeleburdi mellékszerepet osztott, de Marcia Gay Harden, Kristen Wiig, Zoe Bell, Ari Graynor, Eve jól teszi a dolgát, és a kiváló Juliette Lewis parádézik a szerepében.
Mellette Ellen Page karaktere csupán kispályás, bár az ifjú hölgy is jól hozza a rábízott figurát.
Amit a leginkább furcsálltam, pontosabban, ami nem igazán tetszett a filmben, az maga a sport volt.
Ami ugyan csak metafora, de engem valahogy nem ragadott magával ez az underground sportág.
Lehet, hogy erős, amit mondok, de a taktikák elég komolytalanok voltak és az én szememben maga a görderbizés sem úgy tűnt fel, mint ha olyan kemény sport lenne.
Ezzel nem megbántva senkit, aki űzi.
Minden esetre az egész sport körüli cécó, az egész atmoszférája, maga a világa jól lett bemutatva, jól illeszkedik a filmbe, így kerek egészet is alkot.
Egyértelmű, hogy a téma miatt nem tetszett ez a film, amellett, hogy Barrymore egy élvezhető mozit rendezett, amiben bemutat egy ismeretlen sportágat, elmesél egy unalomig ismert, de kedvelhető történetet egy lányról, aki többet akart, mint amit neki szántak.
Érzésem szerint a női nem képviselői inkább tudnak azonosulni ezzel az alkotással, mint én.

5

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről