Mikulásné kerestetik (Single Santa Seeks Mrs. Claus)

Ez a szintén Hallmarkos (úgy tűnik nagyon értettek az ilyen filmekhez) produkció, egy teljesen tipikus karácsonyi, családi mozi, amivel tökéletesen el lehet tölteni egy másfél órácskát. Én régen láttam utoljára Steve Guttenberget, meg a történet is érdekesnek ígérkezett, szóval a megtekintés mellett döntöttem.
Végül is nem bántam meg.

A minden nemében a lehető legtipikusabb karácsonyi film, melynek története keltheti fel jobban a nézők figyelmét, mely nekem úgy rémlik, hogy nem egyedülálló, de ötlet, az kétségkívül van benne.

A Télapó egész évben azért dolgozik, hogy egyetlen éjszaka alatt minden gyermek karácsony fája alatt ott legyen az ajándék. Nem mindenható és ő sem lesz már fiatalabb. A sok kéménymászás miatt már a dereka sem az igazi, elfáradt a sokévi munkában és már régóta nyugdíjba mehetett volna, de nem tud.
Ennek oka, hogy elsőszülött és egyetlen fia, Nick (Steve Guttenberg) még nem áll készen, hogy átvegye a staféta botot apjától. Minden rendben van vele, szívvel lélekkel végzi munkáját – olvassa a leveleket, ért a játékokhoz, stb. – egyedül az hibádzik, hogy nincsen felesége.
Feleség nélkül pedig a Mikulás mit sem ér, mint kiderül.
Szegény Nick eddig hiába kereste az „igazit” nem lelte sehol, de most apja utoljára járja körül a világot és következő alkalommal már Nick fogja hajtani a szánt és cipelni a puttonyt. Elküldik hát feleségkeresőbe egy előre elkészített listával, mely az alkalmas nőszemélyek címét tartalmazza.
Nick lelkiismeretesen fel is keresi őket, de egyik sem váltja be a hozzáfűzött reményeket, ám közben összefut Beth-szel, (Crystal Bernard) akivel azonnal egymásra találnak.
De Beth korántsem alkalmas a neki szánt szerepre, hiszen nem hisz a Mikulásban, az viszont elengedhetetlen. Nick tehát nekilát, hog „megtérítse” a Télapóból és a férfiakból is kiábrándult nőt.

Beth a reklámszakmában van és egy szerencsés véletlen folytán rátalál a természetes tehetséggel megáldott Nickre. Közös munkájuk, illetve a férfi gyermeki ártatlansága, sugárzó öröme, és ahogy a problémák megoldásához kezd, szépen lassan összehozza a két embert.
A vége persze más sem lehetne, mint nagybetűs Happy End, amit megelőz a kötelező negatív bonyodalom, de ez már csak a műfaj sajátossága, illetve a futószalag filmipar gyermekbetegsége, amiből nem képesek kigyógyulni. Persze, ha ezen egy kicsit felül tudunk emelkedni, akkor egész tűrhetőnek fogjuk látni ezt a mozit is. Ez már inkább a felnőtteket célozza, mint sem a gyerekeket, de Guttenberg játéka kissé túljátszott ugyan, de azért jól hozza figuráját, hihetővé téve ezáltal az esetlen és szerelmes jövendőbeli télapót.

3

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről