MacGruber [2010] – Alpári humor, de mégis röhögünk rajta!

Sokáig tartana, ha össze szeretnénk számolni mennyi igénytelen humorvilágú film került már a nézők elé. Pláne az utóbbi években vált divatossá az ilyetén mozik futószalagon való gyártása, melyek közül azért egy pár valóban jól sikerült.
Ilyen film a MacGruber is. Egy sikeresnek bizonyult rövidke MacGyver paródiából indult ki minden, és láss csodát itt az egész estés alkotás is.


Azzal kezdem, hogy a MacGyver-paródiaként jellemzett mozi főszereplője nem sok jellemzőjével lett felruházva az eredeti figurának. A kinézetén kívül még pár aprócska jelenetben utalnak a csirke szarból nyomtatott áramkört fabrikáló férfira. Inkább Rambo-t idézi…
Mindegy, vegyük úgy, hogy régi akció mozikat parodizál, csak úgy, mint a Nagy Durranás 2.
A címszereplőt alakító színész Will Forte, aki eddig főként sorozatokban mutatta be a tudását, természetesen komédiákról van szó. És Forte, meg kell hagyni, jó teljesítményt nyújt!
Jól áll neki a szerep, eladja magát, illetve az elvonultságából visszakönyörgött egykori szuperkatonát, aki számtalan véres, brutális bevetésen bizonyította rátermettségét. Annyi kitűntetése van, hogy nem bírná el, megjárta a világ minden táját, számtalan ember torkát tépte fel puszta kézzel (ahogy azt alkalmanként hangoztatja is) mindeközben egy balfék. Legalábbis a készítők úgy állítják be, ezzel egy tipikus módszerhez nyúlva. Vagyis a karakter folyton arról szövegel, hogy mennyire kemény, tökös, istentelen zseni, aki ha csak felvonja a szemöldökét, inkább mindenki rohan és keres egy magas fát kötéllel. Ezzel szemben az események sorozata egy rakás szerencsétlenségként ismerteti meg a nézővel.

A történet is elég sablonos, szellős, tele nyomva többé-kevésbé tűrhető élcekkel, szellemességekkel.
Ezek jó része csak a megszokott mintákat követi, de azért akad egy-két agyrepesztő baromság, amin azért jót lehet borulni.
Szóval a főgonosz Von Cunth (Val Kilmer) MacGruber nemezise, feleségének gyilkosa nukleáris fegyvert szerez. Végül is ne aprózzuk el… pláne egy ilyen filmben! :D
Egyedül a remeteként élő MacGruber segíthet, aki kizárólag e gonosz személy miatt szakít nyugodt életvitelével.
Visszatér maga szabta száműzetéséből és elkezdi összeszedni egykori csapatát az Amerikai hadsereg megbízásából.
Már az egykori tagok megkeresése vicces, de hogy aztán mi lesz a sorsuk…

Mivel úgy látszik, az egykori aduász kiégett leakarják venni az ügyről, ám mivel MacGruber levág egy irdatlan könyörgést Piper-nek (Ryan Phillipe) - egy fiatal tiszt, akivel elinte nem jönnek ki túl jól, -, illetve csatlakozik az egykori csapat egyetlen nőtagja, Vicki St. Elmo (Kristen Wiig), folytatódhat Von Cunth elkapása. Egyébként ez a „könyörgés” a film egyik legjobb jelenete:

„Oké, nincs nálam síkosító! Lát valahol hibajavítót? Vagy tintapatront…” :D

Ha ez nem körvonalazná eléggé mi is folyik itt, akkor még hozzátenném, hogy két férfi beszélget egy szobában és gyakran esik szó a közösülésről.
Lényegében a csapat kiegészül, hárman vágnak neki a küldetésnek, vagyis a gazember, de közvélemény által csak gazdag és kifinomult úriemberként ismert Von Cunth leleplezésének.
Ennek során számos tréfát sütnek el, amik jobbak - rosszabbak és közben megtudhatjuk miért haragszik Von Cunth MacGruberre. Annyit elárulhatok, hogy alig van oka rá… :D
Vígjátékként elég tipikus, de van benne némi plusz, ami kiemeli a szürkeségből, valahogy jobban ülnek a kacagtató jelenetek, a sémák mellett találhatunk önálló poénokat is.
Forte alakítása nagyon találó, élmény a játéka, míg a többi karakter inkább csak statisztál a MacGyver imitátor ökörködéséhez. Ryan Phillipe-n azonban nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kaliberű színész, akitől szokatlanok az ilyen szerepek, részt vállal egy ilyen típusú alkotásban.
Phillipe alakítása sem nyújt semmi érdekeset, abszolút tipikus, de mégis hoz a moziba valami frissességet, ami talán a szokatlan szerepvállalásnak tulajdonítható.
Val Kilmer is jól hozza a kötelezőt, kellően fensőbbséges, kissé túljátszott főgonosza kiemeli a film többi szereplője közül. De ez esetben is, szigorúan a keretek között marad!
Összességében egy jó kis vígjáték, ami tömény másfél óra idétlenkedés, az utóbbi idők legviccesebb szex jelenet- paródiájával, egy kötelező szerelmi szállal, remek retro zenékkel.
A kis költségvetés ellenére, ez a film elég jól egyben van.
A célt, amiért készült, maradéktalanul eléri.

7

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről