Én személy szerint nagyon vártam ezt a mozit, nem igazán Depp miatt, inkább a film témája miatt. Régen is kedveltem a Dick Tracy című filmet, tetszett ez a régi vonalas gengszter világ.Valami hasonlót reméltem a Public enemies-től is, csak egészségesebb ízlésre valló zakókkal.
Ehhez képest kissé csalódnom kellett, mert a legendás John Dillinger életét feldolgozó produkció inkább életrajzira vette a figurát…
Pedig a rendező Michael Mann, aki a Collateral-t, az Utolsó mohikánt, a Szemtől szembent rendezte.

Ra-ta-ta-ta-ta

Na ez, (lövöldözés) illetve akció az nincs túl sok benne. Én többre számítottam, de ide még visszatérünk.
Történetünk 1933-ban, a válság utáni években játszódik, amikor is egy életszagúan kivitelezett szöktetést látunk egy börtönből. Természetesen Dillinger szökteti meg a társait, hogy ott folytathassák, ahol abba hagyták. Ez pedig nem más, mint bűnözés.
Az pillanatok alatt kiderül a néző számára, hogy főhősünk egy kemény, ellentmondást nem tűrő, szikla szilárd figura. Depp ismét nagyot alkotott a karaktere megformálásakor. Az a sajátos akcentus, az arcjáték, a tekintet, a szövegei, mind hitelessé teszik számunkra a figurát.
A szökés végső soron sikerrel zárul, hát úgy döntenek visszatérnek Chicagóba.

Ezalatt a történet másik lényeges szereplőjét ismerhetjük meg.
A nem kevésbé kemény Melvin Purvis ügynököt, aki éppen egy rabot vadászik le. Hasonlít Dillingerre, de az általam kedvelt Christian Bale most elég gyengén játszott. Folyamatosan fapofa, semmi érzelem, semmi különös…
A rabló banda persze miután összeszedte magát ismét munkához lát. Kirabolnak egy bankot.
Ez egy igazi régi vágású bankrablás. Semmi maszk, csak ők és a dobtáras gépfegyverek.
Ellenben bemutatják nekünk, hogy Dillinger miért volt olyan érdekfeszítően különös figura.
Ugyanis ő csak a bank pénzét viszi el, az ügyfeleknek, különös Robin Hood-ként, a pénzét visszaadja.
Erre válaszként a rendőrség mozgósít és Purvis-t kérik fel, hogy kapja el Dillinger-t.
Ám Dillinger nem az az aggodalmas típusú férfi. A jól sikerült rablás után egy szórakozó helyen töltik, az időt ahol megismerkedik Billie Frechette-el, (Marion Cottilard) akit levesz a lábáról férfias keménységével, és persze egy bundával.

Ám az idill nem tart sokáig, hiszen a Purvis és speciális emberei rajtuk ütnek és elfogják, szétválasztják őket. Először találkozik Depp és Bale a film során. Itt Bale oldaláról megcsillan valami halványan, ám Depp mégis ragyogóbb alakítást nyújt.
A média, a sajtó imádja Dillinger-t, sztárolják ahogy időnként bizonyos rosszfiúkat szoktak, de ez sem elég ahhoz, hogy elkerülje a bíróságot. Komolyan őrzik, de ő ezt figyelmen kívül hagyva meglóg. De többé már nem segítik, nem bújtatják és a következő akciójuk is rosszul sikerül. A rendőrség egy pillanatnyi szünetet sem hagy nekik. Ismét meglepik őket egy erdei házikóban, ahol egy elég komoly tűzharc alakul ki. Aztán persze kergetőzés az erdőben.
De Dillinger egér utat tud nyerni, de immáron végleg egyedül marad.
Egy utolsó nagy balhét tervez, ami után végleg eltűnne a balfenéken, de még Billie-t sem tudja megközelíteni. Végül egy mozi előtt lövik agyon, de halála előtt még suttog valamit. Ez pedig egy üzenet.
A film ennek az üzenetnek a megható átadásával zárul. Az ügynök adja át Billie-nek.
A film abszolút nem rossz, bár nem is az izgalmasabbak közül való. Hamisítatlan gengszter-hangulat, minden korhű, a kocsiktól kezdve, a ruhákon át, az apró kiegészítőkig.
Akció is akad azért persze, de érezhető, hogy nem erre akarták kihegyezni a filmet. Inkább ilyen életrajzi, dokumentumfilm jelleget kapott a produkció. Összességében elég hű Dillinger életéhez.
Ha másért nem is, Depp alakításáért érdemes megnézni. Véleményem szerint ez egy olyan film, amit még évek múltán is elő lehet szedni és megnézni.
Szóval, aki valamelyest tisztában van John Dillinger életútjával, az nem fog sok újdonságot látni a filmben.