Anno majd elpusztultam a röhögéstől egy röhejes áltrailer-től, amit az egyik Grindhouse c. moziban láttam. Annyira röhejes volt és macsó, hogy vászonért kiáltott. Az utóbbi években hallani lehetett a pletykát, hogy bizony-bizony készülődik a mozi. Robert Rodriguez végül 2010-re kirukkolt az egész estés Machete-vel, ami egyáltalán nem hazudtolta meg magát.

„ - És mi ez a hosszú, kemény dolog itt?
- A machetém.”

A fenti ízelítő után térjünk is rá a tényleges kritikára, hiszen oly régóta vártuk már, hogy megérkezzen ez a mozi. Kétségtelen, hogy Rodriguez nagyot húzott azzal, hogy a vászonra vitte Machete-t, még akkor is ha fanyaloghatnánk a benne látható gagyiságok és a felületesen kidolgozott történet miatt.
Ez valóban így van, de ez a trash filmes attitűd egyrészről szándékos, másrészről, ha csak a műfajban megjelenő alkotások fele ilyen szinten állna, akkor már nem neveznék a műfajt trash-nek (szemétnek).

Akkor kezdjük is a felettébb fésületlen, fércelt sztorit, ami joggal nevezhető kaotikusnak. Ennek egyik oka a rengeteg szereplő, a másik a szándékosság, a harmadik, hogy nyilván nem fordítottak túlzottan nagy figyelmet arra, hogy rendes történettel lássák el az alkotást.
Egyedül azzal foglalkoztak, hogy akció jelenetek kemények legyenek, fröcsköljön a vér, hogy meztelen nők flangáljanak, tökös karakterekkel töltsék meg a mozit, miközben végig megtartanak egyfajta szándékosan esetlen, röhejes attitűdöt.
Így az alkotás elég ellentmondásos.
Néhol teljesen röhejes, vagy éppen halálosan komoly.

A történet:
Machete (Danny Trejo) egy szövetségi ügynök Mexikóban, nagy ellenfele egy bizonyos Torrez (Steven Seagal), aki egy drogbáró, tipikus filozófus rosszfiú. Ez a férfi végzett Machete feleségével és lányával, de magát a férfit nem tudta megölni. A bozótvágóról elnevezett egykori ügynök bosszút esküszik.
Már a film eleje nagyon bekezd, a címszereplő mészárlása a pengével, vagy a csaj, aki teljesen meztelen, de valahonnan előhúz egy mobilt… :D
Három évre rá folytatódik a történet, amikor is az elárult és elárvult Machete Amerikában próbál érvényesülni.
Egy öltönyös figura, Mr. Booth (Jeff Fahey) felbéreli, hogy öljön meg egy bizonyos radikális elvekkel bíró szenátort, John McLaughlint (Robet De Niro). Ám elárulják és az egész ügy elkezd bonyolódni. Belekeveredik a Bevándolási Hivatal, egyik ügynökén, Sartana Riverán keresztül, akit Jessica Alba személyesít meg.
Továbbá részét képezi a kaotikus egésznek egyfajta mexikói lázadó front is, akiket egy titokzatos nő vezet, akit csak „Ő”- nek hívnak. A Hálózat, melynek összekötője Luz (Michelle Rodriguez) az Amerikába menekülő mexikóiaknak segít munkát találni, életben maradni, megmaradni. A sztori elég kuszának tűnhet, az is, de gondosan megtervezték, hogy is érnek össze a szálak, kinek kihez van köze, mely karakter hol és mikor kapcsolódik be az egészbe.

Az akciók terén azt hiszem nem lehet panasz a filmre, elég komoly dolgokat láthatunk – már amikor nem éppen egy szándékoltan komolytalan jelenetbe botlunk.
Ezekből van bőven:
A bélen hintázás, vagy a kereszt alakban felpakolt monitorok a templomban és ha már templom…
Akkor ott van Machete bátyja, akit Cheech Martin formál meg és mellesleg pap.
Oltári figurája a filmnek és amikor az Ave Maria alatt támadják meg, valami elképesztő.
Megszámlálhatatlanok a szokatlan eszközök is, melyekkel végeznek egymással a szereplők. Van mindenféle, de tényleg! Konyhai- és kerti eszközök például.
De remek poén még az is, hogy milyen jelszó védi Mr. Booth számítógépét az illetéktelen behatolástól, vagy a napszemüveges Machete köszörülés, a mexikói birkózó maszkos rosszfiú, a szándékosan gagyira vett figura, a túlzottan látványos CGI megoldások – lásd a motorral ugratós jelenetben. :D

Látható, hogy érdekes keveréke ez egy röhejesen rossz és egy komolynak szánt mozinak.
Már eleve a sztárparádénak simán nevezhető szereplőgárdának is rengeteg köze van ehhez.
Rodriguez nem akárkiket nyert meg a produkcióhoz, nem is rosszak az alakítások, De Niro , Fahey és Don Johnson remekül hozzák a karaktert. Lindsay Lohan leginkább csak magát adja. :D
Szóval a színészi játékkal nincs gond, Danny Trejo egyszerűen zseniális, mint Machete.
Ez persze nem Trejo tálentumát dicséri. Egyszerűen ilyen a karakter, de szerintem Trejo-n kívül senki más nem lett volna így életre kelteni ezt a szerepet.

A remek és szórakoztató látnivaló mellé még a zenék is jók, illenek a mozihoz, annak hangulatához, jeleneteihez.
És a legnagyobb meglepetés! Mivel Rodriguez és Antal Nimród annyira összehaverkodtak a Predators forgatásán.
A magyar rendező hosszabb szerepet kapott, mint testőr, akit Machete keményen megszívat.
De azon kevesek között van, akiket a zord arcú mexikói nem öl meg… :D
Mi több, meg is szólal magyarul:

„És mit szólsz ahhoz, hogy megölnélek téged, te kis majom?”

Természetesen… mi mást is mondhatna…
A fim végjátéka, melyben Machete és Torrez szembekerül egymással, az is annyira jellemzően Rodriguez stílusú. Abban a jelenetben is tükröződik a filmre jellemző hozzáállás.
Vagyis ez a félig komoly, félig komolytalan nyelvezet, amellyel közvetítik felénk ezt a produkciót.
Talán ennek az érzékletes vegyítésnek köszönhetjük ezt a nem mindennapi, remek filmet.
A túljátszott macsózás, a féktelen akciók, a régi action movie-k hangulatát idéző alkotás ez, mely nem kímél minket bizarr humorával sem.
A Rodriguez-Tarantino rajongók számára kötelező darab, de senkit nem tartanék vissza tőle, aki nem riad meg a közönségesebb produkcióktól.