Itt jön az Igenember!
Itt egy trailer, ha ez nem lenne garancia:

Két okom volt, hogy kritikát írjak erről a filmről. Az első, mert egy jó kis vígjátékról van szó. A másik pedig, hogy végre jól fordították le a címet, ami kis hazánkban egyáltalán nem szokás.

Nyugodt szívvel ajánlom a filmet, akik egyrészt:
- Szeretik Jim Carrey-t.
Másrészt:
- Akik kedvelik a vígjátékokat, pláne azokat, amiknek egy kissé betegebb a humorvilága.
E típusú filmek közé egyébként kiválóan illeszkedik. Nem emelkedik ki közülük, de nem is marad el az átlagtól. Hétvégi filmnézésre haverokkal telitalálat.

Katt...
A történet szerint az öreg Jim egy balfék, aki egy hitelügyintéző, még az előző feleségének a rabja, és mindig mindenre nemet mond. Emiatt a barátai is kezdenek megorrolni rá. Ekkor találkozik ebédidőben egy régi ismerősével, aki egy Igenember és elhívja egy gyűlésükre. Jim persze elmegy, bár teljes mértékben szkeptikus.

Maga a gyűlés, amolyan Vidám Vasárnap stílusban kerül lebonyolításra, csak természetesen nagyobb keretek között. Mellesleg e mozgalom vezéralakja, legalább olyan bizarr módon viselkedik, mint amennyire bizarr, amit képvisel.
Ezek után Jim fogadalmat tesz, hogy semmire sem mond nemet, amivel az életben találkozik. Mondanom sem kell, hogy ez meglehetősen vicces és morbid eseményekhez, illetve poénokhoz vezet.
Elég csak a Nagyit és a házi túrót említenem…
A film tele van jó poénokkal, nincs üres járat, a szokásos szerelmi szál is tarkítja, és van benne egy igazán gusztustalan Red Bull termékelhelyezés.
Alapvetően egy rohadt nagy sablon, a végén a menetrendszerinti Happy End-del, de szórakoztató, valódi vígjáték. Nézzétek meg!