Első karácsonyi bejegyzésemként ezt a filmet választottam, mivel nagy kedvencem, remek színészgárda fémjelzi és nem utolsó sorban: Érzésem szerint megragadja egy giccsessé, üzletté tett ünnep valódi értelmét, hangulatát. Egy kiváló angol film, ami megmutatja – elképesztően sokszínűen – hogy mit is jelent ez az ünnep valójában. Emellett páratlanul jó szórakozást nyújt, megmosolyogtat, elszomorít, és bár színészek játszanak benne, mégis igazi érzelmeket ébreszthet bennünk.

„Love is all around me…”

A film a Heathrow repülőtéren veszi kezdetét némi bevezető narrációval, mely azt meséli el, hogy mennyire felismerhető a mindennapokban – a szeretet ott van az élet minden pillanatában.
Ezt a tulajdonképpeni szereplők bemutatása követi. Betekinthetünk az életükbe, melyben mindegyiküknek különböző boldogsága és szomorúsága ismerhető meg. Érdekes, hogy nincsenek főszereplők.
Kivétel nélkül mindenki főszerepet kapott a filmben, a legutolsó mellékes karakter is.
Minden figura ízléssel kidolgozott, kimunkált, az embernek nem az az érzése, hogy:
- Igen, ezek színészek!
Nem, ebben az esetben igazi emberek, igazi életét kísérhetjük figyelemmel. Ez pedig a már szóba hozott remek színészek miatt vált lehetségessé. Számtalan, főként angol, színész és színésznő tarkítja a mozi palettáját, és rendre kiemelkedő alakításokkal szembesülhet a néző.
Mindezt megfűszerezi a tipikusan angolos jellemábrázolás, a humor és az „angolos” helyzetek.
A jelenetek folyton váltakoznak, a sok szereplő miatt, egy időre lassítanak, hogy megmutathassanak bizonyos személyiségeket, élethelyzeteket, de a történések párhuzamosak.
Elsőként megemlíteném a Bill Nighy alakította Billy Mack-et, aki egy kiöregedett rock sztár. A komikum egyik fő forrása a filmben, remek karakter, csupa önirónia, szabad szájú és meghasonlott. Az ő célja még egyszer utoljára a csúcsra jutni egy általa is nyálasnak tartott karácsonyi dallal.
A film végére ráébred, hogy egyedül maradt, egyetlen ember állt mellette élete során és az a menedzsere.
A következő az angol miniszterelnök, Hugh Grant, aki a szokásos figurát hozza. Kissé zavart, szintén ironikus, jópofa, szerethető egyén. Ő szépen lassan beleszeret a személyzet szemrevaló tagjába Natalie-ba. Még az amerikai elnökkel is szembeszáll a nő miatt. Az ő személye a komikum másik kútfője. Azt hiszem a táncos jeleneten nincs mit magyarázni, de amikor elindul a nőért Karácsony este és találomra bekopog az otthonokba, nem tudván kedvese hol lakik… egyszerűen remek.
Aztán ott van még az egyik nagy kedvencem, Liam Neeson, aki egyedül marad mostoha gyermekével, miután a felesége meghalt. Egy gyötrődő, helyét kereső férfi, bánata mélyen gyökerezik és még a fia nevelésével is meg kell birkóznia. Arról nem is beszélve, hogy a srác is szerelmes!

Az egyik fő szál az, hogy segít a fiúnak megszereznie a vágyott lányt. Nagyon tetszett, ahogy Neeson a háttérbe húzódott, feledte saját gyászát és minden erejével és türelmével a gyereket segítette, támogatta.
Csak Claudia Schiffer miatt mellőzte volna a fiát.
Vele a film végén találkozik is…
A hősszerelmes jó baráttal (Andrew Lincoln) folytatnám, aki reménytelenül szerelmes legjobb barátjának újdonsült feleségébe (Keira Knigthley) és ezért kerüli.
A gyötrődése nagyon érzékletesen lett ábrázolva.
De a film végére ő is megvallja érzelmeit az ő szimpatikus és romantikus módján…
Nem felejthetjük ki Laura Linney-t. Ez a gátlásos nő hosszú ideje epedez Carl nevű munkatársáért, és amikor már éppen leszüretelhetnék kölcsönös vonzalmuk gyümölcseit...  Csörög a mobilja – a film során többször is – és kiderül ki az, aki hívja. A súlyosan beteg bátyja az, és ő a saját boldogságát áldozza fel a testvéréért.
Persze ott van még Harry, (Alan Rickman) aki egy újság főszerkesztője. Ennek a férfinak egy kis munkahelyi románcát láthatjuk kialakulni rámenős titkárnőjével. Ő ezt eleinte félszegen, zavartan fogadja, majd úgy dönt, belekeveredik ebbe a kalandba és vásárol egy nyakláncot a nőnek.
Az ékszerész egyébként Mr. Bean, vagyis Rowan Atkinson, aki szintén hozzá teszi kimérten poénos alakítását a filmhez. Az ékszer az, ami a helyzet bonyolításáért felel. Ugyanis felesége, (Emma Thompson) aki mellesleg a miniszterelnök testvére, rájön a férje külön útjára. Az ő történetük az egyik, amiben nem cseng ki a boldog vég. Nem mehetek el Thompson remek alakítása mellett. Meghatóan emberi, érzékletes, a vígabb jelenetekben pedig süt belőle az átélés, az öröm, a játékosság.
A karakterek felsorolásának nincs még vége. Az utolsó fő szál két szereplője egy felszarvazott író, Colin Firth. Karácsonyra elvonul egy nyaralóba, ahol az időt együtt tölti portugál bejárónőjével.
Mókás, hogy egyetlen szavát sem értik a másiknak, de ennek ellenére szerelem szövődik köztük. Jamie, az író még a családi kört is maga mögött hagyja, nyelvleckéket vesz, hogy megtalálhassa a nőt.
Az ő jeleneteiket nézve és hallgatva gondoltam azt, hogy:
Bárcsak tudnék portugálul…
Megemlítek még két mellékesebb történetet, az egyik egy angol srác, aki a fejébe veszi, hogy Amerikába kell mennie, ha be akar csajozni. Mert az amerikai csajok imádják az angol akcentust…
Illetve a két szex jelenet dublőrt, akik ugyan meztelenül mutatkoznak egymás előtt, de ettől függetlenül aranyos, ahogy bátortalanul, tapogatózón ismerkednek.
A film történései négy hét alatt mennek végbe, visszaszámolva az ünnepig és ahogy egyre közelebb érünk szentestéhez, úgy válik egyre átláthatóbbá a szerelmi összeállítás.
Ugyanis a film végére a szereplők java része egy helyszínen összpontosul, ez pedig egy iskola, ahol meglehetősen haladó szellemiségű betlehemet is láthatunk, illetve egyéb ünnepi produkciókat.
Eddigre már nyilvánvalóvá válik, hogy valamilyen módon minden karakter kapcsolatban áll a többivel. Ebben nyilvánul meg a film igazi mondanivalója is. Hiszen a szereplők segítik egymást, szeretik egymást, áldozatokat hoznak egymásért.
Példát mutatnak, nem tökéletesek, igazi embereket, egy igazi életet idéznek, nem egy antirealisztikus mese Hollywoodból.
Persze mese ez, de embernek való és életszagú. Megmutatja a szerelem és a szeretet ezer és még több arcát. Számtalan változatot tár fel a néző előtt.
Férfi barátságot, a nyelvi problémákat, származásbeli problémákat átívelő szeretetet, bánattal vegyes szerelmet, csalódásokat és boldogságot.
A film a Heathrow-n végződik, keretet adva, egységes kerek történetté formálva az alkotást, ahol ismét feltűnnek a karakterek, ki így, ki úgy.
Külön tetszett, hogy ez a film nem egy cukros Happy End-del zárul. Nem mindenkinek jut boldogság a végére. Pont, mint az életben.
Nem is ragoznám tovább, hiszen aki megnézi a filmet az rögtön ráérez erre a kellemesen boldog-szomorkás, karácsonyhoz illő hangulatra.
Igazából… ez egy remek film.