A fentebb felsorolt három film, ezt is beleértve, nagyon kellett már Mel Gibsonnak, aki elkezdett lecsúszni és elég fájó lett volna, ha a kétszeres Oscar-díjas színész is olyan sorsra jut, mint mondjuk Nicolas Cage. 
Gibson ezzel a főszereppel visszatérhetett a régi gyökereihez, hiszen  figurája sokban hasonlít egykori szerepeire.
Az elmondható, hogy a jó öreg Mel-re szabták a szerepet – ezen nincs is mit csodálkozni, ha egyszer a forgatókönyvet is ő írta, az elsőfilmes rendezővel Adrian Grunberggel karöltve, akivel már számos alkalommal dolgoztak együtt.
Ám ez a közös munkájuk egyszerűsége miatt lett olyan szórakoztató, illetve a jól kidolgozott figurák és hiteles helyrajz miatt.

Ugyanis főszereplőnk, Driver (Gibson) éppen a mexikói határ felé hasít, nyomában rendőrökkel és határőrökkel, a hátsó ülésen egy menten elvérző bűntárssal és cirka 2 millió dollárral.
Érthető, hát a sietség és az aggodalom.
Driver szó szerint átugrott Mexikóba, ám odaát már várták a határőrök, és miután megtudták, hogy mennyi pénz van náluk, sebesen eltusolták az ügyet.
A pénzt el-, Drivert pedig bevarázsolták egy helyi sittre. Amiről a laikus néző számára rögtön kiderül, hogy ez aztán egyáltalán nem a megszokott értelembe vett börtönt takar. Az egész olyan, mint egy falakkal és őrtornyokkal körülvett piac, szinte faluként működnek a dolgok, mintha csak egy lenne a számtalan mexikói gettó közül.
És ez lényegében így is van. Erre szép lassan ébredünk rá, ahogy főszereplőnk egyedüli fehérként – vagy ha úgy tetszik gringoként – próbál életben maradni az ellenséges környezetben, aminek meg vannak a saját törvényei. Ezekhez muszáj alkalmazkodni, hogy talpon tudjon maradni és a helyi viszonyok közti kiigazodásban segítséget is kap, egy tízéves forma, ám nagyon talpraesett kisfiú (Kevin Hernandez) személyében, aki nagyon fontos személy a börtön falai között.
Ugyanis vércsoportja megegyezik a börtön kiskirályának vércsoportjával, akinek egyszer majd a gyerek májára lesz szüksége. Ezért különleges elbánásban részesítik a fiút és az anyját is.
Ám a kölyök bosszúra szomjazik, míg Driver csak ki szeretne jutni a falak közül és kettejük törekvése együttműködésbe torkollik. Dolgukat azonban megnehezíti a gringo helyzete, az ellopott pénz és a mindent át-meg áthálózó korrupció, aminek kiterjedtségét, mélységét és működését nagyon jól mutatja be az alkotás.

Legjobban egyébként ez tetszett az egészben. Mindaz, ahogy megteremti a mexikói börtön mikrokozmoszát, annak viszonyait, működését, ami azonban a falakon túl is kiterjed, bemutatva ezáltal, hogy mennyire a pénz diktál és, hogy a falak csupán szimbolikus jelentőséggel bírnak.
Senkit nem tartanak vissza, ha pénze van.
Mindemellett Gibson is jól hozza a figuráját, vagyis az idősödő csirkefogót, aki ha kell, csibészesen mosolyog, vagy kőkemény tetteket produkál. Továbbá a szereplő kifacsart jelleme is töredelmesen kerül bemutatásra és furcsa ellentétességét jól példázza, hogy a kisfiúnak nem hajlandó cigarettát adni, de gondolkodás nélkül meglopja a WC előtt üldögélő vak öregembert.
Sajátos erkölcsi rendszerét felhasználva éli túl a mexikói börtön megpróbáltatásait, mi több hasznot húz belőle, miközben előkészíti a távozását is. Pedig nincs egyszerű dolga, mert azért mégis csak a sitten csücsül, – még ha olyanban is amilyen – célkeresztben van amerikai mivolta miatt, de még a helyi bandavezér is felfigyel rá, sőt a lopott pénz gazdája is bejelentkezik, és még mások is érdeklődnek az összeg felől.
Egyszóval igen bonyolult a helyzet.
De Gibson és Grunberg jól navigálja a szereplőket és szépen bontakozik ki a módjával csavaros történet. Mindez egy stílusos é jó mozit eredményezett.