Az adaptációt John Power követte el, aki igen csak jártas volt a Tv-s mozik világában, hiszen 24 produkciót dirigált, mint például az Alaszka aranya, Gyilkos szerelem, Váltságdíj egy gyermekért, stb.
Rábízták hát a közel három órás film elkészítését, amely lényegében a megszokott Tv-s színvonalat hozza, miközben megkísérli bemutatni King egyik legjobb könyvének összetett történetét.
Nos, azt hiszem nem meglepő, hogy ez nem igazán sikerült, mi több maga az alkotás sem lett igazán erős.

Ahogy az Kingnél nagyon gyakran témaként szolgál, itt is egy kisváros adja a hátteret a nem hétköznapi sztorinak. A városka, ahol mindenki ismer mindenkit, a felszín alatt apróbb, nagyobb sérelmek bújnak meg, miközben történik egyetlen extrém esemény, amely gyökeres változásokat hoz a hely lagymatag, meghitt és álszent életébe.
Minden azzal kezdődik, hogy egy helyi írónő, Bobbi Anderson (Marg Helgenberger) és hűséges ebe, belebotlanak az erdőben valami szokatlan fémes tárgyba, ami talajba ágyazódott.
A jószággal, nem sokkal később furcsa dolgok történnek – zöld szem, stb. -, de Bobbi is különösen kezd viselkedni. Megszállottá válik, elkezdi kiásni a földben ragadt tárgyat, miközben ő maga is átalakuláson megy keresztül. Ezt rémülten figyeli a másik főszereplő, Gard (Jimmy Smits), aki egy alkoholizmussal küszködő balsorsú költő, aki szintén kapcsolatba kerül a föld alatt rejtőző idegen dologgal és a változások benne is megkezdődnek. Próbál ellenállni a bizarr hatalomnak, mely szól hozzá és a városka lakóihoz, de barikádjai nem tartanak ki sokáig, az őrület kezdi környékezni mialatt szépen lassan kibontakozik előtte egy érthető minta, melyet összerendezve átláthatóvá válik a városlakók szokatlan viselkedése és a bennük, rajtuk lejátszódó változások.

Az emberek egyre csak gyűlnek a tárgy köré, mint ha valami vallási totem lenne a számukra, és csak ásnak és ásnak.
Rendhagyó metamorfózisuk mellett rendkívüli dolgokra válnak képessé, elképesztő dolgokat találnak fel, egyfajta közös tudat is kialakul az egyének között, akik fokozatosan veszítenek el magukból mindent, ami egyénné teszi őket.
Semmi sem érdekli őket csak a tárgy kiszabadítása a föld fogságából. Gard közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, de ezzel egyetemben a vészkijáratok is bezárulnak.

A könyv legnagyobb erénye a zaklatottsága volt, nagyon egyedi hangulatú kötet volt a Rémkoppantók, melyben elegyedett a sci-fi és a horror (a Rémkoppantók meséje), a kemény dráma és thriller elemekkel, miközben az egészből sugárzott valami megfoghatatlan őrület.
Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy King élete legrohadtabb időszakában írta meg ezt a történetet
– alkoholizmus, depresszió, stb.
Mindez a mozgóképes verzióban nem mutatkozik meg, még nyomokban sem. Csupán egy steril és felületes adaptálása a könyvnek, éppen csak a felszínt karcolgatja, ergo nem is igazán jó a film.
Pedig majd három órában azért könnyebben kifejthető az ilyesmi.
A magyar szinkron még finoman fogalmazva is „érdekesnek” nevezhető. Aki megnézi/megnézte a filmet és egy kicsit odafigyel/odafigyelt, az érteni fogja, miről beszélek.
Szerencsére még az elérhető legtöbb Tv-és ripacsot is összekanalazták a produkcióhoz, szóval igazán gyenge filmről beszélhetünk, ha levonjuk a végső konklúziót.