Mint azt már említettem a feszültség még tovább nő, ám ez valamiért mégsem emeli a tétet, ahogy mondani szokták. A fedélzetmester is tyúkapóként veszi a szárnyai alá a lázadozó tengerészeket, de egyelőre nem lép, csak dumál. Szóval kicsit hasonlít arra a kutyára, ami ugat, de nem harap. Azért remélem, majd kicsit bekeményít az öreg Robert Patrick és rendez valami pofás kis cécót a szigeten, csak hogy végre megkavarja az állóvizet.

Serrattal kapcsolatban sem borult még ki a bili, bár nyilván még korai lenne, de az előző epizód után teljesen jegelik a témát, ami kicsit furcsa. Ellenben újat hajt a sztori e téren, hiszen a sziget uralkodója megkörnyékezi az egykori NATO munkatársat, Sophie-t és valami ásványokkal kapcsolatos munkára kényszeríti.
Ennek valószínűleg a későbbiekben az lesz a szerepe, hogy ürügyként lesz felhasználva a szériában a teljesen lezárt és elszigetelt terület megnyitására.

Eközben persze a jó, öreg Amerika sem tétlenkedik és mind a kapitányt, mind a parancsnokhelyettest terroristaként bélyegzi meg, aminek a teljes jogfosztottság az eredménye, illetve egy hajtóvadászat, amit miattuk indítanak. Gyakorlatilag parancsba adják a legénységnek, hogy öljék meg őket az első adandó alkalommal. Akadnak is jelentkezők, akik igyekeznek végrehajtani a parancsokat.
Sőt, még az egyik, korábban fogvatartott tengerész, Brannan (Will Rothhaar) beballag a parancsnoki hídra egy gránáttal, hogy visszafordítsa a tengeralattjárót.
Otthon pedig bőszen igyekeznek eltüntetni a nyomokat, elveszejteni a disznóság bizonyítékait.

Ezalatt pedig Chaplin kapitány tesz olyan nyilatkozatot, ami egy időre élét veheti a legénység kitörőfélben lévő forradalmának. Kihirdeti, hogy aki akar, szabadon távozhat és hazamehet.
Ezzel merészet húzott, aminek a végső kimenetele még eléggé kétes, hiszen sokan szeretnének hazatérni a családjukhoz. Sokaknak van elege abból, hogy árulónak tartják őket és nem értenek egyet a kapitány akkori döntésével. Az indulatok továbbra is forrnak alant.

Egy eddig mellőzött szál is a felszínre kerül ismét, ez a kommandós akció, ami ezt az egész krízist kirobbantotta. Magába zuhant kommandósunk, James King elkezd utána kérdezősködni, hogy mégis mit csináltak Pakisztánban és miért. Elvégre pár órával utána, hogy elhagyták az országot atomcsapást mértek több városra is. Ez azért felvet pár kérdést és ez egyébként furcsa, hogy ezzel miért nem foglalkoznak behatóbban a szereplők, hiszen ahhoz, hogy tisztázhassák magukat és az összes ügyet övező furcsaságot, ahhoz arra lenne szükség, hogy fényt derítsenek az okokra.
Ám ezt egyelőre nem nagyon forszírozzák.
Szóval a helyzet az, hogy az erős kezdés után észrevehetően „különösen” kezelnek bizonyos részleteket a szereplők. Erről pedig a készítők tehetnek.
Értem én, hogy az egész lényege a sztori nyújtása és a rejtély minél további fenntartása, hogy fenntartsák az emberek kíváncsiságát, de valahol ez már túlzó. Pláne, hogy egy dráma sorozatról van szó és a sztoriban és a jelenlegi helyzetben is bőven van potenciál a drámai történésekre és azok felfokozására.
Felesleges ez a nagy titkolózás, tekintve, hogy mindjárt fél távnál fogunk járni.