Száll a Kakukk Fészkére (1975)

A film 1975-ben készült, Ken Kesey azonos című regénye alapján. A rendezői széket Milos Forman foglalhatta el, akinek több, ehhez hasonló kultfilmet is köszönhetünk. [Példának okáért: Hair, Fekete Péter, Egy szöszi szerelme, Goya kísértetei, Ember a Holdon.] Az alkotást öt Oscar-díjjal jutalmazták, ami azért is rendkívüli, mert mind az öt legfontosabb jelölést megnyerte, úgymint legjobb rendező, legjobb film, legjobb női és férfi főszereplő, valamit a legjobban adaptált forgatókönyv. Érdekességként még elmondanám, hogy Ken Kesey nem nézte meg a filmet, mert elmondása szerint teljesen megváltoztatták a történet mondanivalóját azzal, hogy nem Bromden főnök szemszögéből mutatták be a sztorit.

Tovább...

A film főszereplője egyértelműen Patrick McMurphy (Jack Nicholson), aki úgy gondolja, hogy sokkal könnyebben szabadul a börtönből, ha elmebetegnek tetteti magát. Így kerül be egy elmegyógyintézetbe. Eleinte próbálja jól érezni magát, hiszen már nincs börtönben, és a kiszabadulás is kézzelfoghatóbbá és közelivé válik, legalábbis ő úgy gondolja. De ahogy telik az idő, McMurphy egyre jobban szembesül azzal, hogy a bentlakókat elnyomják, mégpedig nem más, mint az osztályvezető, Ratched nővér. A férfi próbálja felrázni társait, kisebb lázadásokat szít, hogy megdöntse a nővér szadista uralmát, ám az egyik ápoló rádöbbenti, hogy a dolgok ebben az intézetben nem úgy mennek, ahogy azt ő képzeli. Hiszen a legtöbb beteg önként jött be az intézetbe, és bármikor szabadon távozhat.

Ennek ellenére McMurphy nem adja fel, és minden apró lehetőséget megragad arra, hogy rádöbbentse társait, hogy a való élet mennyivel jobb, mint a bent töltött önkéntes „rabszolgaság”. Forman ezt mondja Ratched főnővérről: "Ő nagyon veszélyes, mert igazán hisz abban, amit csinál. Láttam már hasonló helyzetet és tudom, hogy a bajba került hatalom bármit és bárkit feláldozna, csak hogy bebizonyítsa az igazát." McMurphy minden egyes alkalmat megragad, hogy ellentmondjon a nővérnek, és megdöntse hatalmát, ám idővel ez lesz a végzete.

Egy kinti foglalkozás alkalmával megismeri Bromden főnököt akit ő csak Főnökként emleget. Mindenki úgy tudja, hogy a Főnök süket-néma, ám ennek ellenére McMurphy foglalkozik vele, és talán ő az egyetlen, aki valamilyen szinten közel kerül hozzá. Egy eletrosokk kezelésen viszont kiderül, hogy a Főnök korántsem süket-néma, csak egyszerűen nem látta értelmét annak, hogy megszólaljon. Ők ketten eltervezik, hogy megszöknek az intézetből, és Kanadába mennek. Ennek örömére McMurphy elhívja két „barátnőjét” az intézetbe, hogy a búcsúestén egy kis szórakozást adjanak az ottmaradtaknak, vagy még inkább, hogy meggyőzze őket arról, hogy a való világ mennyivel jobb, mint az intézet. Candy lefekszik Billy Bibbittel, aki a szorongásai miatt került be az intézetbe.

Másnap reggel Ratched nővér arra érkezik be, hogy minden össze lett törve-zúzva, Billy-t meztelenül találja az egyik szobában, és egyből megfenyegeti, hogy elmondja az anyjának, hogy mit tett. Erre Billy annyira megijed, hogy egy törött üveggel megöli magát.
McMurphy és a Főnök annyire berúgtak előző este, hogy elaludtak a nyitott ablak mellett. Amikor férfi észreveszi, hogy mi történt Billy-vel, ráveti magát Ratched nővérre, és elkezdi folytogatni. Ám az ápolók leütik, és elviszik. Másnap este kerül csak vissza a
többiek közé. A Főnök próbálja ébresztgetni, hogy végre elszökjenek, ám rájön, hogy McMurphy soha többet nem megy már sehova, ugyanis gyakorlatilag egy élőhalottat, vagy, ha úgy tetszik, zombit csináltak belőle, ugyanis elvégeztek rajta egy lobotómiának nevezett műtétet, ami során eltávolítják az agyának egy részét, így gyakorlatilag képtelen érzékelni a külvilágot és önmagát.

Alapvetően én egy zseniális filmnek tartom a Száll a kakukk fészkére című filmet, ha lesz lehetőségem a könyvet is el fogom olvasni mindenképpen. Csak ajánlani tudom mindenkinek, de azt kell, hogy mondjam, mindenképpen fel kell rá lelkileg készülni, mert igencsak megrázó film. Leginkább a vége. De egyúttal rengeteg kérdést is felvet. Én még anno média-órán láttam először, és teljesen sokkolt a végkifejlet. Milyen jogon csinálhatják ezt egy emberrel az embertársai? Hiszen nincs jogunk ezt tenni valakivel, akinek ugyanannyi joga van élni, mint nekünk. Nem tartom tisztességesnek ezt az eljárást. Sőt megalázó dolog valakit ilyenné tenni. Azt kell mondanom, ennél még a halál is gerincesebb gyilkosság. De ez csak egy vélemény a sok közül. Még egyszer csak ajánlom azoknak, akik szeretnek gondolkozni a filmeken. Ezen mindenképpen lehet! 

8

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről