A Klasszikus Filmek Hétvége zárásaként – legalábbis részemről -  ez az 1994-es alkotást választottam, mivel megkérdőjelezhetetlen egyedi és rendkívüli mivolta. Méltán nevezhetjük klasszikusnak Robert Zemeckis és Tom Hanks közös produkcióját. Egy szívmelengető, helyenként torokszorító mese egy szellemileg visszamaradott férfiről és egy teljes életről.

„Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz ki belőle.”

Azt hiszem az emberek többsége látta már ezt a filmet, és valószínűleg abban is egyetértenek, hogy ez egy kivételes alkotás. Nem véletlenül gyűjtött be a 95-ös Oscar gálán 6 szobrocskát, köztük a legjobb film, a legjobb színész (Tom Hanks), a legjobb rendezés (Robert Zemeckis) és a legjobban adaptált forgatókönyvért járót.
Winston Groom 85-ös regénye valóban vászonért kiáltott, hiszen egy remek történetről van szó, de ezt úgy is bárki láthatja, ha végignézi a több mint kétórás mozit.

Főszereplőnk, Forrest Gump éppen egy buszmegállóban üldögél és egyszer csak mesélni kezd.
Elmeséli a buszra váró embereknek páratlan élettörténetét.
Forrest szellemileg visszamaradott, az intelligenciája alulmúlja az átlagos emberekét, ám ennek ellenére – a sztoriból kiderül – egyáltalán nem hülye, tisztában van azzal, hogy milyen is valójában. Ez egyébként a film végén mutatkozik meg leginkább, amikor megkérdezi Jenny-t a kis Forrestről. De ne szaladjunk ennyire előre!

Ennek a férfinak valóban nem mindennapi élet jutott, szellemi hiányosságaitól függetlenül teljes életet tudott élni. Gyermekkorában, értelmi fogyatékossága mellé, még fizikai problémákkal is küszködött. Gerincgondjai miatt járógépet kellett használnia, ami csak eggyel több ok volt, hogy társai csúfolódjanak rajta. Egyedül Jenny (Robin Wright) értette meg, és a kislánnyal mindig együtt voltak, „mint a borsó meg a héja”.
Ettől fogva elválaszthatatlanok voltak és Forrest megismerte a szerelmet is.
Ez a szerelem egész életét meghatározta, a filmben is gyakran visszatérnek ehhez a szálhoz.

Mesébe illően zajlik a főhős élete. Van abban valami ártatlanság, humor és sorsszerű, ahogy a dolgok történnek vele, anélkül, hogy befolyása lenne rájuk. Így lesz főiskolai futballsztár, háborús hős, majd sikeres üzletember, végül milliomos. Gump egyszerűen mindenütt ott van, számtalan történelmi eseménybe csöppen bele, és öntudatlanul is befolyásolja más emberek életét. Ezek nem ritkán humorral fűszerezett epizódjai a sztorinak, mint a Smiley- arc vagy a Shit Happens matrica. Rengeteg archív felvételen is megjelenik. :D
A suli után bevonult és részt vett a Vietnámi háborúban, ami azért lényeges része a filmnek, mert két fontos szereplő tűnik fel ekkor.
Az egyik Bubba, vagyis BB (Mykelti Williamson), aki egy színes bőrű katonatársa. Ez a férfi Forrest „legjobb jó barátja” lesz és elhatározzák, hogy a háború után rákhalászok lesznek.
A másik fontos karakter Dan hadnagy (Gary Sinise), aki a férfinek köszönheti az életét, de elveszti a lábait és sokáig keresi majd a lelki békéjét. A háború után jön a ping-pong, majd valóban elmegy rák halászni, végül megkezdi szimbólumértékű futását keresztül-kasul Amerikán.
Végül Jenny is visszatér hozzá.
A film folyamatos múltidézés, amit Forrest narrációja kísér, csak az utolsó húsz percben térnek vissza az események a jelenbe. Gump éppen Jennyhez tart, ahol megismerkedik a saját fiával.

A film vége nem Happy End, elég szomorú, de nem érezzük igazságtalannak, inkább valószerű a befejezés. A jelenetek, ahogy Jenny sírjánál beszél, ahogy felteszi kisfiát a buszra, majd a toll megjelenése – amivel a film kezdődött – egy keretet ad a történetnek. Nincs az embernek hiányérzete, ahogy véget ér.

A főhős élete példátlan, meseszerűsége mellett azonban megmutatkozik benne némi realitás is. A készítők jól ötvözték ezt a két jellemzőt. Mindezt megtámogatták remek zenékkel, amik amellett, hogy igazi, időtlen slágerek, jól illeszkedtek bele a történet kronológiájába.
Nagyon összeszedett történet, amiben Forrest számos híres emberrel találkozik, részesévé válik több fontos, történelmi eseménynek, neves személyek életére van kihatással, miközben saját egyszerű életét éli. Mindezt egyszerű tanácsok alapján, amiket az édesanyjától kapott, vagy Jenny-től (Fuss, Forrest! Fuss!).
Alapvetően ez a produkció egy dráma, amit romantikus stílusjegyek egészítenek ki  - Jenny és Forrest  kapcsolata -, de a humor, ami gyakran megjeleni, szerencsére elveszi a drámai események élét.
Mellesleg a drámai szálakat is inkább a mellékszereplők viszik, mint Jenny, Dan hadnagy, vagy BB.
Ezek a karakterek domborítják ki legélesebben a drámát, amellett, hogy természetesen a főhős személye és vele kapcsolatos események is hordoznak drámai tartalmat.
A Forrest Gump 95-ben tarolt, elorozva a dicsőséget a Remény rabjaitól – érdekes, hogy míg az első, sikeresebb film csak 35. az IMDB Top 250-es listáján, addig az utóbbi vezeti azt.
Ez a film egy időtlen klasszikus, amit számtalanszor elővehet az ember, mert egyszerű szépségével lenyűgözi az embert, miközben egy teljesen egyedi és elsőrangú mesét nézhet végig.