Hát mit mondjak nehéz úgy összeszedett, értelmes és valamit mondani akaró véleményt, kritikát írni úgy egy filmről, hogy egész egyszerűen kihagytuk az előzményeket és rögtön a közepébe kell vágni. Most mégis ezt próbálom megtenni, főleg, mert szívügyem a film és hát a hétvége keretében mindenképp szó kell, hogy essen róla itt a Sorozatportal-on. Igen tényleg szívügyem ez a mozi, rengeteg gyerekkori emlék köt hozzá, össze nem tudnám számolni, hogy hányszor láttam eddig életem során és sosem titkoltam, hogy dacára a többség véleményének, én az V. epizódot tartom a valaha készült legjobb Star Wars filmnek, a Jedi visszatérrel szemben. Igazából sosem értettem, hogy hogyan lehet a VI. részt jobbnak tartani ennél, ugyanis a Birodalom minden szempontból veri azt. Hát pont azt szeretném kifejteni most, hogy miért.

Állj át a Sötét oldalra!

Kezdjük is azzal, hogy George Lucas 1977-es filmje a Csillagok háborúja- Az új remény egy csapásra hatalmas siker lett és rajongók millióit állította maga mellé. A film a díjátadókon is remekül szerepelt, 7 Oscar-díjat is elvitt a rangos gálán (főleg technikai díjakról van szó természetesen, de jelölték a legjobb film díjára is). Evidens volt tehát, hogy a közönség kíváncsi az űrbeli mese folytatására, ami meg is érkezett 1980-ban a Birodalom visszavág személyében. A filmet George Lucas egyetemi tanára Irvin Kershner rendezte meg, egy kissé más megközelítésben, de egyáltalán nem gyengébben, sőt a legjobb Csillagok háborúja epizód született meg Kershner kezei között.

Az új remény és A Jedi visszatér kissé fantasy és meseszerű hangulatával ellentétben a Birodalom visszavág egy meglehetősen sötét hangulatú film, elég csak megfigyelni a helyszíneket. Itt nem látogatunk el a Tatooin-ra, sem egyéb meleg helyre, minden hideg, nyirkos, ilyesztő tereken zajlik. A Hoth bolygó a jég birodalma, az űr sötét és fagyos, a Dagobah mocsárvidéke hűvös nyirkosságot áraszt, Felhőváros pedig csupa üveg és fém. Nincs semmi természetközeli, emberi életre igazán alkalmas táj a filmben.

Maga a hangulat is ennek megfelelően alakul, végig nyomasztó és kicsit depresszív az állandó menekülés a Birodalom bosszúálló erői elől. A sötétségen csak apró fénysugárként tör át a szerelmi szál, ami a Klónok támadásában vászonra vittel szemben, meggyőző és hiteles. Han és Leia cívódó egymásra találása talán az egyedüli pozitív esemény a két óra alatt. És egyébként ha engem kérdeztek még szórakoztató és bájos is a csipkelődés és vitatkozás, majd románc a két karakter között.

A technikai rész sem hagy maga után semmi kívánnivalót, a lépegetők és taun-taunok mozgása, fényévekkel veri például a '81-es Titánok harcában látható trükköket. Az első epizód trükkjei tehát még tovább fejlődtek, itt néznek ki legjobban például a fénykardok, vagy a járművek mozgása, a vetített hátteres megoldás szinte észrevehetetlen.

A zene, ezúttal is John Williams szerzeménye (csodálkozik ezen valaki?), ebben az epizódban csendül fel először az én (és gondolom sokak) fülének oly kedves Birodalmi induló, ami még Vader nagyúr főtémája is. A zene egyébként szintén a film komolyságát követi, nyoma sincsen a magasztos témáknak, vagy reménykeltő dallamoknak.

Amihez pedig ekkoriban nagy bátorság kellett az a végkifejlet. Hogy a '80-as évek kezdetén egy moziban, ne a jó győzzön, hanem a rossz oldal arassa le a babérokat. Itt ugyanis pont ez történik a Birodalom látszólag teljes győzelmet arat. Luke és Vader összecsapása, bár az új részek fényében kevésbé látványos, de maximálisan feszült és a régi trilógia talán legjobb párbaja. A végső csavarról pedig (Luke, én vagyok az apád!) ha hihetünk Lucas-nak még maguk a főszereplők sem tudtak, hogy őszinte legyen a meglepetés.

Na remélem sikerült összefoglalnom nagyjából, hogy miért ez lenne a valaha készült legjobb Csillagok háborúja mozi. A jól megírt forgatókönyv, a hideg helyszínek, a profi rendezés, a bájos szerelmi szál és a mindent beborító sötét hangulat teszi a Birodalom visszavág-ot azzá ami.