Bíróságon vagyunk, éppen egy tárgyalás végét látjuk. A bíró összefoglalja az ügyet pár mondatban, majd a 12 dühös embert esküdtet elküldi tanácskozni. A férfiak elvonulnak a kijelölt tágyralóba, rájukzárják az ajtót, és megkezdődik a talán rövid, talán hosszú egyezkedés azért, hogy meghozhassák egyhangú ítéletüket. A tét nagy, hiszen a vádlott, akit csak "a fiú"-ként emlegetnek, villamosszékbe kerülhet apja meggyilkolásáért, ha bűnösnek találtatik. Az esküdtek a tanácskozást szavazással nyitják. Az eredmény: 11 szerint bűnös, 1 valaki szerint nem bűnös.

tovább>>

A központi alak a 8. esküdt (Henry Fonda), aki saját bevallása szerint azért szavazott arra, hogy nem bűnös a fiú, mert megérdemel annyit, hogy átbeszélik az ügyet, mielőtt halálba küldik. Úgy döntenek, hogy sorban mindenki elmondja, miért is bűnös a vádlott, hátha ezzel meggyőzik nyolcast. Az esküdtek mindegyike más-más karakter, így a beszélgetésből elég hamar ordítozás és személyeskedés lesz, míg végül nyolcas azt mondja, tartsanak nélküle egy titkos szavazást, és ha 11-0 lesz az eredmény, akkor lezártnak tekinthetik az ügyet. Egy valaki azonban oldalt vált, így 10-1 most az állás.

Az "áruló" kilences (Joseph Sweeney) volt, egy idős férfi, aki még mindig nem azért változtatja meg a szavazatát, mert kétsége támad, hanem mert becsüli, hogy nyolcas egyedül kiállt tizenegyükkel szemben, és úgy érzi, ez támogatást érdemel. Szünetet tartanak, majd folytatják a győzködést. Az első igazi eredmény akkor születik meg, amikor az ötös (Jack Klugman) számú esküdt is úgy szavaz, hogy nem bűnös a fiú. Két tanúja volt a gyilkosságnak, az egyik az alsó szomszéd, aki hallotta a vádlottat, ahogy felkiáltott: Megöllek! majd utána tompa puffanás jelezte a holttest földre zuhanását. A másik szemtanú a szemközti házban lakik, és ahogy kinézett az ablakon, az elhaladó magasvasúti kocsikon keresztül látta, ahogy a fiú leszúrja az apját. A tárgyaláson ez fel sem merült, de a robogó szerelvények zaja mellett hogyan hallhatott bármit is az alsó szomszéd?

Tizenegyes átpártolása miatt már csak 8-4-re állunk. A tényként beállított bizonyítékok sorra megdönthetőnek bizonyulnak, így az esküdtek közül egyre többen kételkednek a fiú bűnösségében. 6-6-os szavazás után a következő körben már csak hárman gondolják úgy, hogy elkapták a tettest. Hármas (Lee J. Cobb), aki az első perctől kezdve indulatosan viselkedett mindenkivel, aki nem értett vele egyet; négyes (E.G. Marshall), aki szerint a szemben lakó nő valloma perdöntő; és tizes (Ed Begley), akit az előítéletei teljesen elvakítanak. Négyest végül az ész érvek győzik meg, hármas és tizes pedig saját temperamentumuk áldozatául esik. Az egyhangú ítélet megszületik: nem bűnös.

Ha azt mondom, hogy a film remek, azzal nem hiszem, hogy bárkinek is külön kedvet csinálnék a végig nézéséhez, hiszen az IMDb Top10-ben melyik film nem az? Ez a dráma azonban a maga idejében egészen egyedülálló és forradalmi volt, mondanivalójának aktualitása pedig a XXI. századra sem csökkent. A karakterek egészen zseniálisak, hús-vér emberek, és nem szuperhősök. Van közöttük flegma, jól nevelt, határozatlan, előítéletes és földhöz ragadt alak egyaránt. Mindegyikükre más-más érv van hatással, míg végül elérünk "nem bűnös" részhez, hiszen minden kétséget kizáróan nem tudták bebizonyítani az esküdtszék tagjainak, hogy a fiú az elkövető. Ahogyan ők, úgy mi sem tudjuk meg, hogy mi is az igazság. Nem tudjuk, mit látott a nő, ahogyan azt sem, hogy mit hallott a szomszéd. Egyetlen dolog van, ami biztos, az pedig az ítélet. Nem bűnös.