Nyilván hallottátok már azt a mondást, hogy az emlékezet mindent megszépít.
Így jártam a Stigmatával is. Úgy emlékeztem, hogy egy jó, izgalmas film.
Ismételten megtekintve, kevésbé jó és mérsékelten izgalmas.
Ám mégis az a furcsa érzésem van, hogy: Jó!

De miért is?

Az emlékek szépülésével semmi sem versenyezhet. Évek távolából úgy rémlett, hogy a Stigmata majdnem katartikus élményt nyújtott. Felfrissítve a memóriám, e film inkább csak egy jó, nézhető film, valamivel a közép kategória felett.
A film egy egészen kiváló főcímmel vezeti fel az elkövetkező cirka száz percet.
Meg kell hagyni 99-ben ez egy remek látványtechnikával megtámogatott, kellően misztikus thriller volt. Alapjában véve ma is az, csak kicsit megkopott a fénye.
Andrew Kiernan atya (Gabriel Byrne) a Vatikán megbízottja, a Szentek Ügyeinek Kongregációjának beosztottja. Feladata a csodák kivizsgálása.
Ebből kifolyólag kerül egy brazil faluba, ahol egy pap temetésekor a Mária szobor véres könnyeket hullat. A filmre jellemző kísérteties, misztikus hangulatot már itt elkezdik megteremteni, a véres könnyekkel, az áhítatos gyülekezettel, a szellővel, a galambokkal. A hangulati elemekre nagyon odafigyeltek, az egész mozit körüllengi a vallásos, egyházi szimbólumrendszer sajátos ereje.
Érdemes megfigyelni a galamb megjelenéseit, viselkedés típusait, továbbá a megjelenés körülményeit, a helyszíneket.
A másik főszereplő egy züllött életű, ateista lány, Frankie Paige, (Patricia Arquette) akin furcsa sebek jelennek meg. Ezekről a sebekről hamarosan kiderül, hogy nem ő okozta magának, hanem Stigmák, melyekkel az Úr tünteti ki a számára legkedvesebbeket.
Csakhogy Frankie ateista…
Ez a hit-ateizmus párhuzam végigkíséri az egész filmet.

„Vakok vagyunk egy barlangban. Keresünk egy 2000 éve meggyújtott gyertyát.”

Amellett, hogy csodák történnek a film során, megjelenik egy fajta egyház ellenes nézőpont is, továbbá kételkedő egyének, az atya is.
A mű alapjába véve erősen vallásos, inkább vele van, mint ellene, ha muszáj ebből a szemszögből nézni, mégis kétkedésekre adhatnak okot bizonyos felvetései…
Frankie-n egyre másra jelennek meg Krisztus sebei, látomásai vannak, Krisztus korabeli arámi nyelven beszél, eközben Andrew atya nyomoz, majd becsatlakozik a Vatikán is.
Frankie és az atya között érzelmesebb szálak kezdenek el szövődni, szóval egy jó kis történettel állunk szemben.
Egyébként a stigmák megjelenéseit is remekül megoldották, gyors képváltások, különböző helyszínek, mint a fürdőszoba, disco, metró szerelvény, virágüzlet.
Külön megemlíteném, hogy a szinkronos verzióban is eredeti nyelvet használnak, olaszt, latint, arámit. Ez csak erősíti a film hangulatának hatását, továbbá hitelesebbé teszi.
Egyszer-kétszer mindenképp érdemes megtekinteni a Stigmatát, mert a maga módján egy jó film. Akit meg érdekelnek az ilyen vallásos misztériumok, az egy szórakoztató, kapcsolódó alkotást láthat.