Mondanom sem kell, hogy nagyszabású produkcióról van szó. A kilencedik Start Trek film idén került a mozikba. J.J. Abrams rendezte, aki minden bizonnyal ismerős lehet a sorozat kedvelők számára, hiszen ő jegyzi a Fringe-et és a Lost-ot is.
Gene Roddenberry csodálatos és páratlan világának egy újabb szelete válik megismerhetővé. Mégpedig az első sorozat előzményei.

Csillagidő…

A film egy űrcsatával kezdődik, melyben egy nagyon fejlett Romulán hajó megtámad egy Föderációs űrhajót. A kezdés elég meghatóra sikerült, mivel James T. Kirk apja feláldozza magát és a hajót, hogy felesége és a legénység elmenekülhessen. Kirk anyja pedig a House-ból jól ismert Jennifer Morrison. Nem ő az egyetlen sorozatszínész a moziban, Abrams főként közülük válogatott.
A főszereplőnk a későbbi Kirk kapitány (Chris Pine), aki már kölyökként is nagy huligán volt. Még az elején elköti a mostoha apja gyönyörű kocsiját, hogy aztán a szakadékba hajtson vele.
Ezalatt a másik fontos szereplő életébe is betekinthetünk. Ez Spock.
Akinek félig emberi felével is meg kell küzdenie, el kell nyomnia az érzelmeit, majd bár nem örülnek neki, de jelentkezik a Csillagflottához. Őt Zachary Quinto alakítja, - egész jól – akit viszont a Heroes vastagszemöldökű gonosztevőjeként láthattunk korábban. Spock ember anyja pedig Winona Ryder.Itt ismét váltunk Kirk-re, aki egy szórakozóhelyen bunyóba keveredik Uhura (Zoe Saldana) miatt. A verekedést megszakítja az apjának egykori jó barátja, aki jelenleg parancsnok a Flottánál és rábeszéli Kirk-öt, hogy jelentkezzen ő is. Főhősünk belép hát és rögtön össze is haverkodik a kissé züllött benyomást keltő McCoy doktorral (Karl Urban).

Ugrunk az időben és rögtön három évvel később folytatjuk. Kirk egy szimuláció során laza csuklóval legyőzi Spock szimulációs programját. Ez ügyben kihallgatják, mivel meghackkelte a programot.
A provokatív és öntörvényű fiatalember szembekerül Spock-kal, aki teljes mértékben az ellentétének bizonyul. Ekkor fut be a segélykérés a Vulkán bolygóról. A Romulán hajó megtámadta a bolygót, tehát megindul a mozgósítás, de Kirk-öt eltiltják a szolgálattól, ám McCoy segít neki feljutni az Enterprise fedélzetére.
A kapitány, mivel az apja barátja volt, hagyja, hogy a hajón maradjon.
Az első tiszt Spock, a pilóta természetesen Sulu, őt az új sorozatban, a Flash Forwardban is látható John Cho játssza, míg Chekov-ot Anton Yelchin személyesíti meg.
Na, az ő brutálisan túljátszott akcentusával nem tudtam kibékülni!
Odamennek a Vulkánhoz, aminek a közepén a Romulánok éppen fekete lyukat akarnak létrehozni. Ezt megakadályozandó Kirk, Sulu és egy harmadik férfi leugranak a bolygóra.
Érdekes jelenség, hogy nem égnek szénné a légkörbe érve…
Ebből a részből látszik, hogy eléggé nyomot hagyott a filmen a mostanság divatos látványos akció film módi. Eközben az Enterprise kapitánya átmegy a Romulán hajóra, de előtte kinevezi Kirk-öt első tisztnek. A Vulkán és a számtalan vulkáni pusztulását nem sikerül megakadályozni.

Ettől persze Spock egy kicsit ideges lesz. Ezt használják majd fel ellene a későbbiekben.
Fény derül a romulánok motivációjára is. Ez pedig a következő:
A jövőből jöttek, a főgonosz, Nero - egyébként Eric Bana - és a saját bolygójuk hasonlóan pusztult el, mindazért, mert Spock nem tudta megakadályozni. Tehát Spock-ot kergetik és bosszút akarnak állni azzal, hogy a Földet elpusztítják.
Kirk erre rájön, de Spock nem igazán tudja tolerálni a heves viselkedését és nemes egyszerűséggel ledobatja egy bolygóra. Itt összefut a jövőből jött Spock-kal, a legendás Leonard Nimoy-al.
Öröm volt látni számomra egy régi szereplőt. Sokat dobott az egyébként látványos, ám szokványos filmen. Idősebb Spock a vulkáni agyegyesítés módszerét használva mondja el a történetét Kirk-nek.
Eszerint ő mindent megtett, hogy a romulánok szülő planétája ne pusztuljon el, de elkésett és a fekete lyuk a romulán hajóval együtt beszívta. Így kerültek vissza az időben.
Eljutnak egy Föderációs állomásra a kietlen bolygón és összefutnak Scotty-val, (Simon Pegg) akinek segítségével feljutnak az Enterprise-ra. Spock elmondja, hogy érzelmileg kell kompromittálnia a fiatalabb énjét, hogy az szolgálatra alkalmatlannak tartsa magát és átadja Kirk-nek az irányítást.
Ez meg is történik, de előtte Spock jól elveri Kirk-öt. Majd kéz a kézben átsugároznak a romulánok hajójára, ahol megmentik a kapitányt és legyőzik Nero-t. Nagy nehezen a képződött fekete lyuk elől is sikerül eliszkolniuk. A végén Spock találkozik önmagával is, Kirk lesz az Enterprise kapitánya.
És a film véget ér azzal a szöveggel, amivel a sorozat kezdődött. A befejezést kellőképpen eltalálták. Nekem nagyon tetszett ez az ötlet.

A film valamivel kevésbé, még akkor is, ha minden hű volt az előző sorozatokhoz, filmekhez. Gondolok itt a hajók kinézetére, az egyenruhákra, a fézerekre, a díszletekre, úgy egyáltalán mindenre.
A sok számítógépes effektet sem bántam, elvégre anélkül nem igazán lehetett volna megoldani egy ilyen volumenű és témájú filmet. Egyébként az effektek, a megjelenítés káprázatos. Látszik, ezekre nagyon oda figyeltek a készítők.
Egyedül az nem tetszett, amikor poénra vették a filmet, ami egy jellemző gyermekbetegség manapság a mostani mozik esetében. Pl. a találkozás Scotty-val, és ott volt az a kis lény…
Összességében én nem éreztem azt a jellemző Star Trek hangulatot, ami körüllengte az eddigi alkotásokat. Spock és Kirk kapcsolatát is elnagyoltnak éreztem, ki lehet volna még abból hozni sok mindent. Hangsúlyozni az ellentéteket, feszíteni a húrt, előkészíteni a barátságukat.
De nem elégedetlenkedek tovább, mert a film egyáltalán nem rossz. Azt hiszem minden Star Trek kedvelőnek, fanatikusnak megelégedésére szolgálhatott az egyedülálló történet újabb fejezete.